Sötétben indulok. Szigorú jazzt rakok, abból a fajtából amitől gyorsan félre állítana, és rám csapná az ajtót utasom, ha lenne, de nincs. Kavaroghatnak a gondolatok. Ritka ez így mostanság pláne,hogy az út végén egy délelőttnyi horgászás vár rám. A cél Stájern megye hozzám legközelebb eső igazi hegyvidéki pisztrángosa a Mürz.A Mürz szép, mély vizű nehéz terep, egy gondosan karbantartott kupleráj.Néhány napja már sikerült
Hiába a szép légy, ha épp márciusban reptetjük a nagy sárga kérészt, vagy szeptemberben a tavaszi bársonylegyet. Talán csak én voltam világtalan, ennyire nem is fehér és fekete, azt viszont biztosan tudom mit eredményez kezdő legyesként megkötni minden, az interneten szembejövő csinos darabot, majd másnap összes reményt belevetve halat fogni indulni velük. Hány és hány legyem került süllyesztőbe eredménytelenségük miatt, holott
Az Isar. Állj meg benne, ha tudsz. Már itt nem egyszerű megfelelni ennek a folyónak. Aztán, ha elég vakmerő az ember, mondjuk meg is áll ott ahol nagyjából gondolta, rövid ideje van, hogy akár horgásszon is mielőtt kimosná talpa alól a sódert a víz. Ilyen ez az Isar peca.
Ricsi jóvoltából másodszor gázolhattam bele ebbe a rettentő embert próbáló folyóba. Óriás domik, márnák, pisztrángok, meg mindenféle folyami harcos birodalma. Ahogy
Nem kimondott egyszerű víz a Glann városi szakasza. Míg városon kívül önfeledt pisztráng pecában lehet része az embernek, addig ezek az urbánus halacskák igen csak feladják a leckét a bámészkodónak. Legalábbis addig míg az ember rá nem jön, hogy az apróságoknak bizony helyükre kell kerülni. Azaz a tipet végére.
Három óra üres, vajon miért nem esznek? Tanácstalan sör bontás, ücsörgés közben pedig kis kutakodás…Aztán