
Elsején adták ki az első jegyet, másodikán vettem egyet. Valószínű elsőként ücsörgők félreérthetetlen szándékkal a deres fűben. Fütyül, rügyezik, repdes. Egyedül a fehér csúcsok sugallják még, hogy tél van. Vagyis annak kéne meg lenni. Jéghideg, bővizű a kis folyam, mégis sokszínű rovar sereg szárítgatja szárnyait a reggel első sugarain. Élvezik a korai tavaszt, mint én is. Befűzöm, felkötöm, és figyelek. Majd egyre