Eljött végre a háromnapos hétvége, idő is jutna a horgászatra csak éppen 4 napja tartó esőzésnek sikerült közbeszólnia. Nem az időjárást kifogásolom semmi bajom az esővel ha, már úgy is derékig a vízben töltöm az egész napot mit számít ha, az esőkabát is vizes lesz. Inkább a medrükből kilépett folyók zárták rövidre a pecakérdést. Igyekeztem méltósággal viselni az idén már nem is tudom hányadik áradás miatt elúszott pecámat. Na, de most mégis csak három napnyi horgász időről van szó. Penge élen is táncol az a méltóság kérdés…
Legalább egy hétre el lehet felejteni.
Mit lehet tenni? Esetleg peca után sóvárogva egészségügyi séta a folyó parton és a kedvenc helyeimen megállva, elmerengeni micsoda kalandok is kerekedhetnének ki ebből a délutánból. Lehet esetleg a légykötő satu előtt horogra kötni legújabb reménységeinket bár abból jutott elég a téli estéken.
Ha, már mindenképpen horgászatra volt szánva ez a hétvége és ilyenből pedig nem sok jut egy szezonra(akinek van gyereke tudja, akinek még nincs majd megtudja) így egyik lehetséges alternatívából sem kértem. Úgy döntöttem horgászni fogok. Irány fel a hegyekbe olyan magasra ahol nem okoz a folyókon problémát az esőzés.
Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen néhány kilométerre a folyó forrásától választom ki horgászhelyem. Felsorolni is nehéz lenne hány folyó indul a Fekete erdő magaslataiból és ami közös bennük, mind kristálytiszta jéghideg patakként teszi meg első néhány kilométerét, mielőtt más patakokkal egyesülve folyóvá hízna és folytatná hosszú útját.
Jó néhány folyón átkeltem az út során köztük a Dunán is(bár itt jobban emlékeztet a Kígyósi csatornára mint az általam megszokott folyóra) egyenlőre még egyik sem volt horgászatra alkalmas. Majd ahogy elértem a kanyargós szerpentineket és egyre mélyebben és magasabban jártam a fenyvesekben, egyre több tiszta vizű folyam keresztezte utam.
Már valamivel ezer felett jártam.
Ha, valaki pisztráng színtájon szeretne élni nagy árat kell fizetni.
Nem ritka a májusi, júniusi hólapátolás.
10órakkor váltott 4ről 5fokra.
Jó néhány horgászatra alkalmas folyócskát, patakot megnéztem mégis úgy döntöttem meg sem állok a Wehráig. Igazi tavaszi felüdülés ez a kis a folyó a környezetével és vad sebes pisztrángjaival együtt. Itt tényleg kipisztrángozhatja magát az ember a hosszú téli pihenő után. Nem kell nagy halakkal számolni pláne itt a forrástól pár kilométerre, felszerelésemet is ehhez mérten lehelet finomra állítottam össze.
Már csak le kell jutni valahogy…
Pont ahogyan elképzeltem(inkább reménykedtem) bő, jéghideg, kristálytiszta víz. Még egy apró kihívást kellett leküzdeni az pedig az utolsó pár méter a vízig. 15-20méter mély, meredek sziklafalon kell a kanyonba épségben lejutni. Nem teljesen rizikó mentes sem a testi épségre sem pedig a felszerelésre nézve kiváltképpen a gázlóruhára nézve hordoz veszélyeket. Javarészt cserjék szárába, ágaiba kapaszkodva, seggen csúszva tudtam lefelé haladni, figyelve hol tudom lábamat ismét megvetni és igyekezem lehetőség szerint a csalánbokrokat elkerülni(nem mindig sikerült).
A víz kezelő egyesület (ASV Todmoos) óva int mindenkit az egyedüli horgászattól ugyan is a kanyonba leereszkedve megszűnik a térerő és a hegyoldalt a kijutáshoz is meg kell mászni. Egy esetleges ficammal vagy töréssel igen komoly pácba kerülhet segítség nélkül a horgász.
A kanyonba leérve gyorsan elfelejtettem a csalánmarásokat…
…és azon sem aggódtam hogyan fogok visszajutni.
Mesebéli világ…
…tündérekkel
Egy kényelmes tenkarázást terveztem a mai napra, viszont hamar rá kellett jönnöm
kivitelezhetetlen a hosszú bot használata ilyen elvadult környezetben.
Így maradt a cseh nimfázás.
Híresen szép színe van a fekete erdei sebesnek.
Szokták mondani télen meleg, nyáron hideg.
Sosem fagy be, nem hűl még télen sem 4 fok alá,
viszont a legmelegebb nyári napon sem emelkedik 8fok fölé.
Légycsere nélkül megúsztam a nimfázást.
A P.T-nál jobbat úgysem találnék ide.
Tű légy.
Ma az ő napjuk volt.
Reggeltől estig rajzottak.
Száraz legyezésnél biztosan őket választom.
Pazar halacskák.
Jött egyik a másik után.
Szebbnél szebbek.
Majd a végén kicsit streamerezésre váltottam.
A nap első szivárványosa.
Felbosszantotta a fekete Wolly.
Még a nap is kicsit kisütött.
Aztán a következő is szivárványos lett.
Itt ért véget a menet, nem tudtam átjutni ezen a szűkületen,
túl mélyre vájta medrét itt a kis folyó.
Amúgy is kifárasztott az egész napos hideg vízben gázolás, a hegyi levegő és a rengeteg élmény. Úgy voltam vele ha, itt sikerül valahogy felkapaszkodnom az autó felé veszem az irányt. Jó szokásomhoz híven ismét víz és étel nélkül vágtam neki a kanyonnak…Így miután feljutottam kellőképpen kifáradva inthettem búcsút a folyónak.
Mivel a halak elkészítése is kedvenc időtöltésem között szerepel,
nem is volt kérdéses mivel lehetne egy ilyen napot méltán megkoronázni.
