Az Isar. Állj meg benne, ha tudsz. Már itt nem egyszerű megfelelni ennek a folyónak. Aztán, ha elég vakmerő az ember, mondjuk meg is áll ott ahol nagyjából gondolta, rövid ideje van, hogy akár horgásszon is mielőtt kimosná talpa alól a sódert a víz. Ilyen ez az Isar peca.

Ricsi jóvoltából másodszor gázolhattam bele ebbe a rettentő embert próbáló folyóba. Óriás domik, márnák, pisztrángok, meg mindenféle folyami harcos birodalma. Ahogy kezdtem, megállni sem egyszerű itt, nemhogy halat fogni. Kézen fekvő peca, ha sztrímert kötök, és szűröm ahol tudom. Működik is, ha aktívak a halak. Persze nem voltak azok.  A módszer egyszerű, dobom, húzom, fel fekszik a sodrásra és jön víz tetején. Általában le is veszik, feljönnek érte a melyből is. Most nem jöttek. Valahogy mélyebben kellene piszkálni őket.Hagyományos, sztrímeres cuccal kizárva. Gondolok itt az úszózsinórra, esetleg felkészültebbeknél valami süllyedő fejjel kombinált vontatmányra. Hiába a szorgos mendingelés, azonnal kifekteti legyünket a víz. Aztán az ötlet.Nimfázni kéne azokkal a sztrímerekkel. Ok, hülyén hangzik. Hogy is lenne a nimfázás összekeverve a sztrímerekkel. A módszer lesz a francia nimfa, a csali pedig gazdagon túlsúlyozott sztrímer…

Egy ilyen 8-as forma, gumilábú Wollymudler szerűseg meg is felelne. Kapott pluszba egy 3,8as tungsten fejet, nemi horogszarra tekert ólom huzallal. Na, ha, ez felkerül, garantáltan nem tudok legyes zsinórral ilyen súlyt eldobni négyes bottal. De nem is kell. Teljesen felesleges lenne. Ezt is egyszerűen kifektetné a sodrás. Legyes zsinórom egyszerűen megtoldom tíz méter vékonyodó elnökével. Végén karika és meg másfél méter fluro tippet. És itt össze is állt amire szükség lehet.Egy szerelék amibe még a húzós víz sem tud belekapaszkodni. A csali dobhatóságát, elcseréltem, a gyors süllyedésérért. Néhány rettentő bénának tűnő mozdulattal ki lehet dobni az élőket a spicc gyűrűig, viszont ezután egyetlen mozdulattal dobhatok ujjat a zsinór ki be húzása nélkül. Megállok, ha tudok, a szemközti partot célzom negyvenöt fokban sodrásnak felfelé, majd magasra tartom a botot, és mire elem ér, kb. két méter melyen jár legyem. Itt lehellek bele nemi életet. Kísérem a sodrás tempójával, és apró pöccintésekkel valamiféle, felszínre igyekvő, óriás íze mozgását utánozva hagyom, a teljes víz réteget átfésülve felszínre emelkedni.És bizony működött. A halak örültek neki, mi meg a halaknak. Meg az egész napnak. Úgyhogy köszi Ricsi, remélem hamarosan újra….

(fotok:Szőke Richárd)