És miért is? Hullámzott is,  fogtam is, sütött is. De ne rohanjunk ennyire. Vegyük sorba, hogy is volt ez.A reggel. És ez most most tényleg reggel, nem hajnal. Már el is felejtettem milyen reggel ébredni és nem hajnalban. Nyolc harminc. Igen, fél kilencig hagyott aludni a kisfiam. Nem hajnalok hajnalán kivágódó ajtó mellett tudatta velem, hogy “Appa! Te tucc velem autózni!”, hanem csendben bekúszott mellém az ágyba és csak ezután közölte, hogy tudok vele autózni…A kávé. Teraszon, hátradőlve, napsütésben, szélcsendben. Itt eldöntöttem, hogy ez egy jó nap akárhogy is folytatódjon.Aztán most figyeljetek! “Nem akarsz horgászni menni ilyen szép időben?” -kérdezi feleségem… Kávé lehúz, kb. 22perc múlva már a holtág mellett állítottam le kocsim motorját. Sütött, nem fújt. Ez még áprilisban is jól esne.A peca. -Merre vagy?- kérdi Székely barátom. -Solton. -Negyed óra és ott vagyok.Elkötöttünk és ellöktük magunkat a stégtől. Nagy volt a csend, senki nem fogott. Nem evett, de mégis érezhető volt az elégedettség. Egészen a part oldalban landolt, a súlyozás miatt szépen követte a meder esést. Még éppen láttam mélyülő táncát, mikor elcsípte valaki. Halat fogtam január 4.-én. Óriási.

Az este. Összefutottam öregemmel. Újságoltam neki csukám, ő meg a kezembe nyomott egy orsót. -Rossz állapotban volt, de már rendbe raktam neked…Hát mit mondhatnék? Január 4. legyen ünnep…