Mostanság nemhogy blogírásra de, még horgászatra vagy légykötésre se nagyon jut időm, így ha véletlenszerűen vízpartra jutok többnyire a tenkarabot kapja a főszerepet. Legfőképpen a domikat, sügereket hajkurászom vele, de ma egy igazi bónusz halnak is felkeltette érdeklődését apró streamerem.

 Gyönyörű állomány lakja a csatornát.

A rohanó vízben, finom felszerelékkel élvezetes a domolykó fárasztás.

 Egy hínárfolt mögötti langót igyekeztem domi reményében átfésülni, mikor az alig 5cmes kis zonkerre hatalmas test fordult rá. Első pillanatban könyveltem a szakítás viszont a bot lágyságának köszönhetően egészen nyugodt maradt halam. Komótosan tempózott a mélyben, a vad kirohanásai pedig teljesen kimaradtak. Ekkor kezdett bennem tudatosulni, hogy van esélyem a hal megfogására, előkémet már rég elharapta volna ha, a fogai között lenne. Némi huzavona után úgy döntött megindul sodrásnak felfelé, amit én kényelmesen követni tudtam a parton sétálva. Minden kapkodás nélkül(bár nem is tudtam volna), igyekeztem egyre feljebb kényszeríteni, majd a botot hátraengedve, zsinóromat megragadva sikerült magamhoz vezetni halam, hasa alá nyúlva óvatosan kiemeltem.

 Néhány fotó és újra el is tűnt a mélyben.

A szerelék semmivel nem volt egy ilyen bónuszhal megfogására felkészítve, egyszerű 6:4es 3.60as tenkara pálca, 15ös fluokarbon előkével, 5cm körüli narancssárga 8as zonkerrel.

Szó sincs rekordlistás példányról, 60cmre és 2.5kos formára saccoltam viszont, gyanítom jó időre beállítottam vele az egyéni tenkarás rekordom.