Rövid vasárnapi peca, rövid halakkal. Max gájdolt, meg oktatott. Ez az ő birodalma. Rövid szakaszra volt csak időnk, az viszont kiadósra sikerült. A nagyja most lapított a rejtekekbe, azért fogtunk így is néhány sebest meg pért. Max ment elől, nem akármilyen oktató anyagot átadva nimfázásból én meg söprögettem utána tenkarával a lepattanó apróságokat. Csuda kis folyó, összesen harminc kiadott éves engedéllyel. Csak éves jegyes
De, hogy is került oda? Hosszú volt az út odáig. Vagyis a tél. Kezdődött az úgy, ahogy szokott. Új megbízás, új híd az új folyó fölött. Hívjuk őt Ilznek, mert úgy találták ki régen. Sóvárgás a horgászat után nap mint nap, mikor áthajtottam a hídján. Majd egyre többször leparkolva, korlátját támasztva egyre mélyebben hasított belém a lassan tavaszodni fog érzés. Engedély kell. Akárhogy is, de engedélyt kell ide szereznem
Íme néhány a tavalyi fogósabbakból.Sztrímert kötni jó! Hagyatkozhatok a satu mögött a fantáziámra, aztán másnap hajnalban úgyis eldől mennyire értékelik munkámat. Köthetek sort a sokat látott tutikból, valószínű nem is nyúlok velük mellé, de azért jobban esik egy saját kreálmánnyal valakit szákba terelni.
Nagyon könnyű légy őzfarokból. Balinozni készült, de igencsak jól vizsgázott pisztrángozás közben
Kebarik, nimfák, nedvesek, szárazak. De mi van, ha egészen másra fáj a foguk…A legtöbbször halevőkre horgászok még, ha nagy részük szívesen is fogyaszt egyebeket, mégis időközönként oly könnyű és tápláló prédát jelent nekik az ivadék hal, hogy minden más csalival tett kísérlet a halfogásra időpazarlás. Sosem kedveltem kimondottan a legyes cuccos sztrímerezést a pettyes hátúakra, bár rendkívül eredményes tud lenni