Legalább annyit érlelgettem magamban a gondolatot, mint mire valaki eljut oda, hogy legyes botot ragadjon. Tapasztalatom összesen annyi van benne, hogy láttam már hogyan kell magas szinten űzni a pisztráng pergetést. Vagyis nem sok. Zsolesz barátom előadásai voltak ezek és a bemutatók közben igencsak össze kellet kapni magam nimfáimmal, hogy ne billenjen csúfosan a mérleg nyelve a pergetés felé.
Aztán néhány hete ott ücsörögtem a folyó
“Valószínűtlenül tiszta folyó…” -Csak úgy futólag tett említést egyik ismerősöm, mikor hétvégi túrázásáról mesélt. Nekem pont elég is volt, hogy látni akarjam. Aztán a sok bokros horgászni való mellett feledésbe is merült, mígnem párhete Ricsi egy valószínűtenűl tiszta folyóból csörög rám, hogy ugorjak le hozzá meló után. -Meló után? Miért hol vagy?-Königsseeache. Kb. húsz perc tőled.Ricsi kétszázat
A szélcsendes helyek beálltak hajnalra, de ami még hullámzott szemlátomást élt. Forogtak, hajtottak, csobbantak. Összebandázott sneciraj mutogatta magát a szemközti tuskós előtt, mit sem törődtek vele, hogy a levegő nyolccal fagypont alatt és vidám gyűrűzésüket is csak néhány négyzetméteren tudják már a felszínbe rajzolni. Ez a nem megszokott téli lebzselés, gyorsan az asztalhoz csalta a környék portyázóit…
Jó érzésű
Március végi telefon beszélgetés:-Jó napot! Ha, jól tudom önöknél lehet a fekete régenre jegyet váltani április egytől.-Igen, jó helyen érdeklődik, jegy van, viszont még nem adhatunk. -Hogy-hogy?(értetlenkedek)-Két napja próba horgászat volt a duzzasztónál, és a mért halak súlya egyenlőre kevésnek bizonyult.-Tényleg nem értem.-A télen kevesebb táplálékhoz jutottak a szokásosnál, és egy szerűen még nincsenek felkészülve a horgászokra