A nagyok, valószínű biztonságosabb helyeken tanyáznak, parttól távol, háborítatlan töréseken hasalnak, de tudják jól milyen gazdagon terítenek számukra a partszélek hinarasai, ágas bogai, hol sügérek, naphalak, kövér, lomha mozgású compók, kárászok és tapasztalatlan, a vadászatba teljesen belefelejtkezett fajtársai, szinte tálcán kínálják magukat.Kijárnak. Láttam már méteres halat komótosan átsiklani, a hínármező kis tisztásán
Legyestízplusz
Óriás, rég várt álom vált valóra tegnap hajnalban. Megfogtam ami csak egy “Hú mekkorát akasztottam” kaland szokott lenni, aztán ezek a kalandok valahogy mindig kikeverednek a csávából.A legnagyobbak mindig elmennek…
Legalább egy órája szűrtem megállás nélkül az irdatlan, tükör sima víz felületet. “Nincs szél, nincs csuka…” talán van benne valami. Ilyen és hasonló bölcsességekkel hadakoztam magamban (mindamellett az
Magyarlégy#1
Nincs mindig idő órákat utazni, hogy jéghideg rohanóban lengessük nimfáinkat, pecázni meg azért mégis csak kéne, nincs mese, irány megfogni amit lehet.A legyessel a maga módján meg mindent lehet. Pöttyöst, csíkost, vagy így nyár derekán bármelyik békés természetűt. Legalábbis békések amíg ki nem találjuk mivel is csaphatnánk be őket…
Igen izgalmas, és aktív egy-két órát lehet elütni, a partokon ezzel az egyszerű, de
Lopott idők…
Költözés, újítás, két gyerek.Hol járnak már azok az egész nap derékig vízben kalandok. De ez így jó. Imádom az egészet, nem cserélném egyetlen fenyvesben töltött napért sem.Mindenről majd bővebben is (mert lesz miről), addig is néhány kocka azokból a lopott hajnalokból…
Hajnali gumis.
Eddigi életem csukájával egy ölelkezős.
Másnap hajnali méter feletti.
Aztán egy összedőlt meggyőződés.Ma hajnalig
Tenkarajzás
