Óriás, rég várt álom vált valóra tegnap hajnalban. Megfogtam ami csak egy “Hú mekkorát akasztottam” kaland szokott lenni, aztán ezek a kalandok valahogy mindig kikeverednek a csávából.A legnagyobbak mindig elmennek…
Legalább egy órája szűrtem megállás nélkül az irdatlan, tükör sima víz felületet. “Nincs szél, nincs csuka…” talán van benne valami. Ilyen és hasonló bölcsességekkel hadakoztam magamban (mindamellett az
Nincs mindig idő órákat utazni, hogy jéghideg rohanóban lengessük nimfáinkat, pecázni meg azért mégis csak kéne, nincs mese, irány megfogni amit lehet.A legyessel a maga módján meg mindent lehet. Pöttyöst, csíkost, vagy így nyár derekán bármelyik békés természetűt. Legalábbis békések amíg ki nem találjuk mivel is csaphatnánk be őket…
Igen izgalmas, és aktív egy-két órát lehet elütni, a partokon ezzel az egyszerű, de
Költözés, újítás, két gyerek.Hol járnak már azok az egész nap derékig vízben kalandok. De ez így jó. Imádom az egészet, nem cserélném egyetlen fenyvesben töltött napért sem.Mindenről majd bővebben is (mert lesz miről), addig is néhány kocka azokból a lopott hajnalokból…
Hajnali gumis.
Eddigi életem csukájával egy ölelkezős.
Másnap hajnali méter feletti.
Aztán egy összedőlt meggyőződés.Ma hajnalig
Pokoli fájdalmas a hétfő reggel. Nem engedelmeskednek az izmok, sajgó térdek, vese tájéki éles fájdalom, tompa szúrás a gyomorban, mindez körítve lázzal, és a kihűlés összes tünetével. Belátom, ezt most kicsit túlzásba vittem….
Első nap.
Péntek délben szabadulok egy teljesen meddő megbeszélésről. Senki nem lett okosabb, de legalább elcsesztek fél napot a háromból. A három horgászatra szántból. Hajtok, parkolok, öltözök