Egy hete hőségriadó, alacsony víz állás, 35fokot meghaladó nappali hőmérséklet. Ideálisnak jóindulattal se mondható horgászatra, de mit lehet tenni, ha ez jutott a szabadságra…
…IRÁNY PECÁZNI!
Rácalmási Duna-ág a helyszín. Kedves víz számomra, régóta járom homok padjait legyező bottal.
Nem könnyű kenyér ez a víz, viszont szépsége és változatos halösszetétele kárpótolja az idetévedőket.
Balinos pálya.
Tavasszal óriás jászok gyülekező helye, majd később domolykók és márnák váltják őket..
Többnyire 4-5 ös erősségű pálcával indulok egy ilyen pecára, az orsóra úszó zsinór kerül, a legyes dobozba pedig nimfák, szárazak, nedvesek, streamerek. Ebben a hőségben nincs tuti. Gyorsan kell alkalmazkodni egy egy szituációhoz vagy éppen látott halhoz, legyen az balin, domi, jász, vagy egy márna.
Nézzünk körül kicsit a vízparton.
Az árnyékot adó fák terített asztal a halaknak.
A folyók partján enyhítik szomjukat.
Nyári domis szett.
Nem egyszer mentettek meg a betlitől hasonló hőségben ezek az apró hangyák.
A balinokat sem lehet számításon kívül hagyni.
Mivel túl nagy aktivitást nem mutattak a halak így igyekeztem húzósabb, mélyebb helyeket keresni, ami ennél a vízállásnál nem is volt olyan egyszerű. Az egyik surranónál méteres forma vizet találtam, itt telepedtem le és nimfa került a tipet végére…
A Dunán is bizonyít…
Csak finoman.
Ha, itt nem lakik akkor sehol.
A Duna-ág már több ízben bizonyította változatosságát, de a zsákmány az első úsztatásra így is meglepett: egy tenyeres karika keszeg. Legyes pályafutásom első karikája.
Karika.
Örültem a pici halnak, gyors fotó majd a nimfám ismét a mélyben bukdácsolt a kavicsokon. Kis szünet után erős koppintásba emeltem bele. A finom bot karikába hajlott, és orsómról is lekért némi zsinórt a vehemensen küzdő idegen. Rövid küzdelem után fiatal márnát vezettem a sóderzátonyra.
Márna kölyök.
Rövid időn belül még két társa követte, de a méretük nem nőtt, így nedves légyre váltottam és tovább indultam…
Igazi legyes pálya.
Jászkeszeg csípte el az apró nedves legyet…
…majd apró balin követte.
Bár a nedves legyezés az egyik kedvenc módszerem, mert egyszerű, kényelmes peca, most mégis száraz légyre váltottam domolykó reményében.
Hamar mohó érdeklődőre találtam.
A hőségben a halak is keresik az árnyékot. Egy ilyen bokor alatt akár nagy létszámú hal csapat is meg húzódhat.
Ha, nincs mozgás, akkor is szánjunk időt az ilyen haltartó helyekre…
Feladásra kényszerített a hőség. Útban a parkoló felé még időztem egy kicsit a híd tövében. Igaz szedést, vagy mozgást nem láttam de, mégis késztetést éreztem a híd alatt át rohanó víz megdobására. Az a bizonyos horgász megérzés…
Darazsat kötöttem fel és indítottam az alig 30centis kavargó vízbe. Szinte az érkezés pillanatában hatalmas burványlással tűnt el a 16-osra kötött apró légy. Szépen küzdött de, sikerült nyakon csípnem a közel másfeles dunai domit.Vissza engedése után szinte azonnal újabb hasonló méretű domit tereltem a lábaimhoz. Remek befejezése volt egy remek pecának olyan körülmények között amire csak legyinteni szoktak, hogy ilyenkor nem lehet halat fogni…
