Már sötétben a hídhoz érkeztem. Gondoltam egy kicsit figyelem őket, elég jól ki lehet szúrni fentről, hol mekkora szedeget. Most csend volt. Nem mozdult semmi. Rá kellett jönnöm az apadó vízben, elhagyták jól megszokott helyeiket. Feljebb indultam a kedvelt részekre, de mindenhol üres víz fogadott.

Az első zúgónál letelepedtem és vártam valami jelre. Nem kellett sokáig várni, egy szedésre lettem figyelmes közvetlen a zúgó alatt. Nem az összetéveszthetetlen domi burvány volt az, azonnal felismertem a pisztrángszedést…

Hosszú nimfára szereltem és egy kis kérésznimfa került a 12es tipet végére.

Szedéstől kicsit feljebb ért vizet légy és egy méter sodortatás után kemény koppintással jelentkezett a fiatal pisztráng.

Két kortársa követte még rövid idő alatt, néhány rontott kapás és egy pér, aki nem szándékozott megvárni amíg előkotrom a fotógépet. Meglépett a hálóból…

Örültem a szép reggeli terítéknek, viszont érdekel, hogy a domik hol húzhatták meg magukat, így tovább indultam.

Útközben dobtam párat a bokrok tövébe, fák alá viszont csak egy kölyök domi méltatta az erőfeszítéseimet…

Majd végre a következő zúgónál rájuk akadtam. Nem tudom miért ez a zubogó lett nekik szimpatikus hiszen a folyó ezen alsó szakaszán 500 méterenként hasonló vízlépcső épült, mégis mintha ide gyűlt volna össze az összes domi.

Újra nimfára váltottam, és hosszú dobásokkal módszeresen lehorgásztam a gyors vizet.

Kapitálissal nem akadtam össze, de így is élvezetes fárasztásokkal telt a reggel hátralévő része.

Néhány hal után elcsendesedtek és én is a kocsi felé vettem az irányt…

Domolykó portré.