Legalább annyit érlelgettem magamban a gondolatot, mint mire valaki eljut oda, hogy legyes botot ragadjon. Tapasztalatom összesen annyi van benne, hogy láttam már hogyan kell magas szinten űzni a pisztráng pergetést. Vagyis nem sok. Zsolesz barátom előadásai voltak ezek és a bemutatók közben igencsak össze kellet kapni magam nimfáimmal, hogy ne billenjen csúfosan a mérleg nyelve a pergetés felé.
Aztán néhány hete ott ücsörögtem a folyó mellett egy pergető bottal és egy dobozzal Marcsó Mester munkáiból, és mint hamarosan kiderült nem is akármilyen munkáiból. A többi meg csak ahogy az eszem kiadta. Könnyű bot, nyolcas fonott, egy darab fluro, a végén kapocs. Kis bénázás az előke hosszával, aztán az is igazodott…
Ami pedig ez után következett. Hát egy dolog biztos. Nem véletlenül van kitiltva a pisztrángos vizek nagy részéről ez az egyébként nagyon is szórakoztató módszer. Abban biztos vagyok, hogy világtalanságomat nagyban kompenzálta csali arzenálom, de az is biztos, hogy a folyó összes halát összeszedik ezek az apróságok. A módszer hatékonysága minden elképzelésemet túlszárnyalta. És hangsúlyozom, életem első próbálkozása volt efféle műcsalikkal. Voltak szakaszok ahol a szürkületi utolsó órában, minden dobásom szákolással végződött, de a legmegdöbbentőbb pillanat talán az volt amikor egy fárasztás közben félúton lemaradt pisztráng, újra nekirontott a kis fahalnak, újra megakadt és meg is szákoltam…..
Végeredmény:
Legyezve ennyi halat talán sosem fogok fogni, de mégsem hinném, hogy peremfutóra váltom a tároló orsóm. Legyen inkább a néhány fotó, tisztelgés a csali készítők előtt, legyenek azok tollakból vagy fából…
t9eom5