Éppen csak néhány jig fejért szaladtam be egy kis horgászüzletbe közvetlen  a tó partján, ami kiderült inkább volt egy mindenes mint egy horgászbolt.  Amúgy semmi extra. Kicsi üzlet a legáltalánosabb horgász cikkekkel  feltöltve. Kicsit alul világított, egy öreg elhanyagolt akváriumtól pedig nehéz és dohos volt a levegő. Egy biztos, megvolt a hangulat az viszont nem volt kérdéses, hogy az üzletvezető nem egy megszállott horgász. Kifelé menet valamin mégiscsak megakadt a szemem. Jó néhány igencsak régről itt ragadt portékán. Megsárgult csomagolású horgos zacskók az áruk még nyugatnémet márkában megadva, a régen általam oly sokat használt nagy spulnis techtan-premium zsinór (tízen pár  éve vehettem belőle az utolsó tekercset, amikor a horgászboltos közölte, hogy többet nem lesz, már nem gyártják…). Nézelődés közben még egy keskeny kis legyes cuccoknak fenntartott polcba is belebotlottam. Néhány csomag horog, bármiféle rendszer nélkül felaggatva, pár spulni cérna, szerszámok, egy két csomag dubbing, nyúzat és valami szerszám a halak fejbecsapásához, ez persze több méretben. Gyorsan végig forgattam a polcot mikor legalul kis kosárra akadtam tele mindenféle furcsa cérnával.  A gyűjtő szenvedélyemet nem kerülik el a légykötő cérnák sem viszont ebben a kosárkában csak olyanok lapultak amikkel eddig még nem találkoztam…

Ők voltak az elsők amiket azonnal magammal akartam vinni. Mindenféle felirat nélküli spulnik, se gyártó, se név. Csak az ára, az is márkában. Valamiféle vastag több szálból szőtt testanyag egy csillogó sprőd kísérő szállal.  Igazi “újdonság ” lesz ez a nedves legyek és kebarik kötésénél.

Aztán volt még Ő. Egy igazi parafa spulnis Skóciából. Szó szerint le kellett porolni. Olyan univerzális félének tűnik. Egy darabját biztosan elkötöm a többit pedig tovább őrzöm…

Igen jó minőség az angol piacról. Ránézésre legalább a húszas éveiben járhat. És szerintem már valaki használta is…:)

A kasszához érve újdonsült szerzeményeimmel kíváncsian vártam milyen árfolyamon váltjuk 2016-ban a nyugatnémet márkát, de gyorsan kiderült ez itt pillanatra nem okozott fennakadást. A bőven hetvenes éveit taposó, kissé szórakozott kereskedő ügyet sem vett a valuta megnevezéséről és amire egy van írva húsz éve az bizony most is egyet ért, amire semmi nem volt írva, kis töprengés után  az is egyet ért…Emeltem kalapom a korrekt elszámolásért, megköszöntem a számomra értékes régiségeket, viszont csak nem hagyott nyugodni és távozáskor rákérdeztem honnan kerültek elő ezek a darabok, egyáltalán újak voltak-e amikor elkezdte árulni őket?Elmondása szerint sok évvel ezelőtt egy házat bontottak az utcában mikor is éppen a padlásról lepakoló kőműves kezében kidobásra szánt kosárka volt tele régi cérnákkal. Felismerte merthogy régen ő is kötögetett, elkérte, beárazta és azóta várták, hogy egy magamfajta magával vigye őket.A boltból kilépve kicsit elgondolkoztam ennek vajon mennyi esélye volt, hogy ezek a spulnik hozzám kerüljenek. Az út túloldaláról még visszanéztem, akkor olvastam csak az ósdi cégért: “SCHATZKISTE”ami annyit tesz kincsesláda…:)