Áradás ráadás

Hozzászólás most!

A vasárnapi pecámat sikeresen elmosta a tegnapi felhő szakadás. 30cmt áradt és kakaó színűre festette a kis folyót. Persze, ha már reggeli után kiballagtam körbenézni csak nem térhettem vissza néhány dobás nélkül így, az esélytelenek nyugalmával húztam szét tenkara pecám és kezdtem hajintgálni a mini zonkert a zavaros, tajtékzó kis folyamba. Nem lehetett több 5centinél a víz átláthatósága de, állítólag így is lehet halat fogni bár nekem még sosem sikerült. Igyekeztem minél sűrűbben átfésülni a pályát ami az előző napokban domit adott. Persze betli. Azaz csak majdnem betli. Még most is rejtély számomra hogyan vette észre, de bizony egy arasznyi kis sügér kiszúrta a zaccos vízben az apró csalit és addig üldözte, kopogtatta míg sikerült bearanyoznia reggelemet mohóságával. Fotóval nem húztam drága idejét, inkább gyorsan útjára engedtem. Rövid ideig még terelgettem streamerem a zavarosban de, be kellett látni ezt a reggelt nem horgászattal kell elütnöm.

A folyó gyakorlatilag a hotel alatt folyik.
Szobából a partra másfél perc az út.
Tenkara bot beélesítése a parton egy percet vesz igénybe.
Tehát két és fél perccel az ajtóm becsukása után már horgászhatok is…:)

Kora este ismét neki indultam, titkon reméltem kicsit csillapodott a folyó és elcsíphetek egy két szebb domit. Tenkera bot, 2légy(ha, az egyik leszakadna) és egy tekercs 15ös tipet zsinór. A módszer már-már annyira le van egyszerűsítve, rendszerint hiányérzetem van indulás után hogy valamit otthon hagytam.
Pedig nem. Ennyi. Mindig minden nálam van. Egyre jobban kezdenek elhalványulni a kezdeti aggályaim a módszer korlátait illetően.
Volt ugye a távolság. Nincs mit szépíteni, ott kell használni ahol lehet. Patakok és kis folyók horgászatára lett kitalálva a módszer. Hiába kergetjük a sóderpadon a tőlünk 20 méterre raboló balinokat arra más módszert kell választanunk.

Szinte bárhol elértem legyemmel a túlsó partot.
Ha, csalinkat a folyás túlsó oldalán akarjuk tartani a tenkara verhetetlen lesz,
a nimfázást pedig már nem is említeném.
  A második pedig a megfogható halak mérete. Ha, sok kilós pontyokra számíthatunk a nádasban vagy a márnák és domolykók mérete rendszeresen meghaladhatja 2kilót érdemesebb orsóval felszerelt készséggel felkínálni legyeinket. Amúgy 1-3 kilós halak megfogására (pláne ha, van némi spiccbotos előképzettségünk) abszolút sanszosak lehetünk már egy 6:4es bottal is. Az 1-3 kilós súlyhatárt szerintem pedig ritkán feszegeti az ember legyezés közben(saját tapasztalatom szerint).
  Vissza kanyarodva a ma délutáni pecához, ismét a “teljes menetfelszereléssel” indultam a halasabbnak vélt szakaszok irányába. A folyócska lassult, apadt és tisztult valamelyest de, még mindig bőven benne volt, hogy ránéz az ember és azonnal elmegy horgászattól a kedve.
Mivel mára már kilégykötöttem magam így a  hotelszobába nem vágytam vissza, nem volt kérdés pecázni kell. Az esélytelenek nyugalma taktikáján nem változtattam, a menü pedig ismét pici zonker volt.
Nem kimondott tenkara csali de, mindenki maga döntse el mi fér bele, hogyan alakítja saját stílusára a módszert.
  Szisztematikusan szűrtem legyemmel a kis folyó teljes keresztmetszetét, először néhány dobás a túloldalra kicsit felfelé, mending, majd végig sodortattam streamerem a szakadt part alatt. Ezután jött a sodor vonal. Hagytam, hogy zsinóromba kapjon a víz és csalimat nagy ívben átsodorja az én oldalamra. Végül ezen oldalon néhány dobás lefelé majd meg-meg állva magam felé bevontattam legyem. Aztán három lépés lefelé és kezdtem az egészet elölről.
Ez így egész jól működött az elmúlt napokban de, most úgytűnik mintha az összes domolykó lelépett volna egy tisztább folyóba átvészelni a vihart, engem meg faképnél hagytak itt a zavarosba….

Túl voltam a legjobb szakaszon, persze egy ütés nélkül. Ez szokott lenni egy peca lefújásának pillanata de most, valahogy egyszerűen csak élveztem még így hal nélkül is.

Egy nemrégiben kivágott bokor csonkjához érkeztem ahol a sodor át vágott a túloldalra, a tuskó mögött pedig mély, langós visszaforgó alakult ki. Az a tipikus ha, itt nem akkor sehol…
Igyekeztem legyem minél mélyebben vezetgetni, a sodorvonal szélén, mikor szerelékem minden előjel nélkül elnehezedett. Ellentartottam neki de, nem mozdult. Elakadtam. Gondoltam, mikor akadóm életre kelt. Ellentmondást nem tűrve indult meg sodrással lefelé, nem volt mese szednem kellett a lábam, hogy tartsam vele a lépést. Régen hajlamos voltam egy ilyen kétes kimenetelű fárasztást túl izgulni, mostanság inkább bele se gondolok felszerelésem paraméteribe, ami jelen esetben ismét 15ös fluocarbonban végződik. Néhány méternyi kísérgetés után egyhelyben folytatódott a tusa. Éreztem lassan kezd fáradni partnerem. Kezdett egyre közelíteni a felszínhez míg végül megmutatta magát és nyomban oszlatta ábrándjaimat a kapitális domolykóról. Ismét egy csukesz. Méghozzá gyönyörű. Hibátlan, egészséges ragadozó. 50 pár centisnek, másfeles formának mustrálom. Lábamhoz vezettem, nyakon ragadtam és kiemeltem. Villám gyors horogszabadítás(épp pofája csúcsában akadt a kis horog az előkét esélye se volt elharapni), két fotó és már csúszott is vissza zavaros otthonába.
Hihetetlen. Egymást követő nap két ilyen ráadás hal. Sose lehet tudni mit hoz az áradás….

Nagyon örültem a szép halnak igazi élmény volt fárasztása egy ilyen felszereléssel.
Talán sikerül ezzel a két csukás írással némi kételyt oszlatni a tenkarázás korlátait illetően.
Nem vitás,megvan a módszer előnye, hátránya egyszerűen mérlegelni kell lehetőségeinket ha, idejében és helyén alkalmazzuk ezt a módszert, felejthetetlen élményekkel gazdagodhatunk.
Ez pedig egy rövid felvétel a kétkedőknek:)

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.