Április óta igen sok vizet bejártam. A közös pedig minden horgászaton, a zavaros, magas vízállás, a temérdek fekete szárnyas. Az elmúlt években ez nem igazán volt jellemző rovar ügyileg, legalábbis nekem tűnt fel. Ilyenkor már rég Goddardcaddist kötöttem és fogtam. De idén nem. Volt néhány kísérletem leutánozni a fekete repkedőket, de javarészt esélyem sem volt a megáradt, rohanó de még éppen horgászható vizeken eredményesen
A szélcsendes helyek beálltak hajnalra, de ami még hullámzott szemlátomást élt. Forogtak, hajtottak, csobbantak. Összebandázott sneciraj mutogatta magát a szemközti tuskós előtt, mit sem törődtek vele, hogy a levegő nyolccal fagypont alatt és vidám gyűrűzésüket is csak néhány négyzetméteren tudják már a felszínbe rajzolni. Ez a nem megszokott téli lebzselés, gyorsan az asztalhoz csalta a környék portyázóit…
Jó érzésű
Nem zsibbasztok vele senkit, hogy megint új minden, a vizek, a hidak…..Többnyire mindig ráakadok hol tudom szabadidőmet horgászbottal elverni, de most úgy gondolom beletenyereltem a közepébe. A közepét pedig Salzburgnak hívják. Az első délután megejtettem a horgászbolt látogatást, a “hol tudnék itt legyezni?” kérdésemre pedig hat különböző folyóra szóló napijegyet terített asztalra a koma, és hozzátette ezekhez nem
Íme néhány a tavalyi fogósabbakból.Sztrímert kötni jó! Hagyatkozhatok a satu mögött a fantáziámra, aztán másnap hajnalban úgyis eldől mennyire értékelik munkámat. Köthetek sort a sokat látott tutikból, valószínű nem is nyúlok velük mellé, de azért jobban esik egy saját kreálmánnyal valakit szákba terelni.
Nagyon könnyű légy őzfarokból. Balinozni készült, de igencsak jól vizsgázott pisztrángozás közben