Ha már az előző írásban Frank Sawyer egyik remekéről a Killer Bugról esett szó, nem tudtam megállni, hogy a méltán leghíresebb legyéről a Pheasant Tail-ről ne készüljön egy bejegyzés. Részemről abszolút favorit nimfáról van szó. Ismeretlen vízen főleg ha, pisztráng vagy pér a célhal szinte biztosan ez a légy vagy valamelyik variációja kerül elsőnek a tipetre, de fogtam már vele bodorkát, vörösszárnyút, sügért, snecit, nyúldomolykót a hideg vízi domolykózásnak
Hazai vizeken, hazai halakra talán nem egy telitalálat ez a nimfa, de mindenképpen úgy érzem érdemes foglalkozni ezzel a hosszú múlttal rendelkező rendkívül eredményes csalival. Nagyszerűsége éppen egyszerűségében, minimalizmusában rejlik. Kötése nem igényel nagy gyakorlatot, anyagigénye pedig kimerül egy horogban, egy arasznyi gyapjú fonálban és esetleg egy kis réz drótban. Hogy mit is imitál valójában ez az apró légy remek? Talán kikelés előtt álló tegzes
Igazi patak pecán voltam a hétvégén a hegyekben. Sikerült időt szakítani egy olyan horgászatra, amihez először is sajnos 2 órás autókázást kellett legyűrni. Nagy volt a lendület így gyorsan a kanyargós hegyi szerpentinen találtam magam. Utam ismét a fekete erdőbe vezetett 1000 méter fölé a Whera folyóra. Mindig igazi kikapcsolódást jelent ez a vad folyócska lenyűgöző környezetével, és kiemelkedő halbőségével. Napijegyet probléma mentesen beszereztem
A múltheti majdnem betli után újra nyakamba vettem a szeszélyes folyót…Sikerült hozzácsapnom a hétvégéhez a pénteket is így három napot szentelhettem a horgászatnak. Székely Pista barátom szavaival élve “pánikszerű horgászatba kezdtem”. Ő akkor szokott ebbe belekezdeni amikor közeledik a szabadságának vége, én a szezon vége miatt. A szezon vége itt nagyon is komolyan van véve, ugyan is szeptember 30-án adják az utolsó napijegyet, az elsőt pedig
Ismét vízen. Igaz, most nem a halfogás utáni vágy húzatta fel velem a gázlót, inkább egy barangolás, fotózás, egy ismeretlen folyó szakasz felderítésének izgalma. Na, persze azért velem tart kedvenc pecám, pár nimfa, és valami harapni való. 12fokban érkeztem a hídhoz pedig lassan 11re járt. Őszül. Bevallom kimondottan jól esett. Kiélvezhettük az idén a nyár adta lehetőségeket, talán nem is emlékszem ilyen forró nyárra. Tegnap előtt még az árnyékot