Stockholmi kalandom végérvényesen lezárult. Olyannyira, hogy ma hajnalban derékig a Dunában állva jutott eszembe, illene néhány sorral pontot rakni a képeslapok végére. A legyező cuccok sajnos nem jutottak továbbra sem szerephez, de így is érdemel egy bejegyzést az elmúlt hónapom.Először is kis segítség azoknak akik valamiért Stockholmba töltenek néhány napot és esetleg horgászatra is jut idejük. Rengeteg feleslegesen futott kört
Részemről abszolút favorit dunai balin légy. Méretét évszaktól függően a táplálék halak méretéhez lehet igazítani az épp ivadék haltól az arasznyi vezér küszig. Bár sokféle anyaggal próbálkoztam mégis kizárólag két anyagból készítem a szintetikus Kraft Furból és az izlandi juh szőréből. Mindkét anyag nagyjából hasonló akciót produkál a lágy, finom szálaknak köszönhetően legyünk szó szerint életre kel a vízben. Már
Meglehetősen lusta légyről van szó, életre keltéséhez kicsit többet kell belevinnünk, kiváltképp álló vízen ahol nem segítenek az áramlatok sem. Szintén könnyű, felszínközeli csali, többnyire jobb hónom alá szorított bottal és két kézzel gyorsan beszedett zsinórral vezetem. Rendkívül kis anyagigénye és a vizet nem magukba szívó szintetikus szálaknak köszönhetően igen könnyű légy így akár négyes bottal is nyugodt szívvel
Kicsit megritkultak a képeslapok, aminek persze oka is van. Időm lenne minta tenger egyiket írni amásik után, még fotózni is lenne mit, viszont a legyes bot egyenlőre hivatalosan is a sarokba került. Már rég körvonalazódott, hogy itt a legyezéssel több a macera mint a felhőtlen peca élmény így akármennyire is nem szokásom de, pergető botra váltottam. Mikor pár napja a bőröndömet rendezgettem még nyitott volt a kérdés, pergető cucc a kényelmes parti pecákhoz
Sokat ábrándoztam róla micsoda kaland lehet ha, az ember bevezetheti a saját gyermekét a horgászat és a természet izgalmas, csodákkal teli világába. A sejtelmes, párás hajnalok, az ébredő erdőn átvezető csapások, a nádasok brekegő világa, csónakkal siklani az árterek füzeseinek labirintusában. Mind mind olyan élmények maradnak számomra amikre még most, ennyi év távlatából is tisztán emlékszem és örökké hálás leszek érte Édesapámnak, hogy már kisgyermekként