Meg volt a délután varázsa. Az idény első csukázása amire már régóta vártam és egy ismeretlen víz felfedezésének izgalma. Teljesen kizártam a külvilágot, ráhangolódtam a dobásokra és streamerem mozgására. Éppen egy sárguló levelű fa, vízre hajló ágai alatt húztam már többedjére el legyem mikor lusta, tompa ütést közvetített zsinórom. Határozott behúzással reagáltam és nyugtáztam, hogy megakadt a hal. Éreztem, hogy jó súlyban és erőben van de
Szerda délutánra sikerült szabaddá tennem magam. Egy órakor magam mögött hagytam a mindennapi hajszát és feltartóztathatatlanul robogtam a folyó partra. Villámgyors beöltözés, pár apróság a mellény zsebbe, és máris az erdei ösvényen sétáltam a szakasz felső határa felé. Útközben teljesen elcsendesedett a hétköznapok zaja, sikerült egyre jobban a természet világára hangolódnom. A közel két kilométeres út végén már nem siettem. Nem volt hová, és miért
Nem kérdéses az idei nyár favorit csalija lett ez a légy. Nem vagyok a polifoam elkötelezett híve(szívesebben kötök természetes anyagból) de,most valóban betalált. Ellenállhatatlanak tűnt a domolykók szemében és szép eredményeket hozott pisztráng fronton is. Rendszerint 12-16os előkén kínáltam, remekül dobható, nem sodorja a zsinórt, és elsüllyeszthetetlen.A kötésénél egy dologra kell figyelni, nagy legyen a horog öble a jó akadás miatt. Kipróbáltam több
