Ez a tapasztalás adott már halat véletlenszerűen, volt, hogy többet is. Próbáltam tudatosan, de igen kevés eredménnyel, viszont most… …Ha megoldást nem is ad ez a kis iromány legalább még jobban összezavarja megszokott, “működő dolgokat”

Augusztus végén járunk.

Több horgásszal találkoztam, nagyon kevés halat fogtak. Hármas csapat, reggeltől délután kettőig négy halat fogott összesen. Én sem voltam jobban kitömve hallal. Sőt. Igaz első találkozásom a folyóval és elég makrancos kedvében is találtam. Épp kezdete csak kiheverni az elmúlt hét esőzését, és alig néhány napja talált még csak vissza medrébe. Ilyen van. Pár nappal korábban érkeztem, de sajna azt rég nem én döntöm el mikor érkezek, inkább csak  ahogy sikerül. Szóval új terep, óriás sodrással, a sekélyen kívül alig átlátható vízzel…Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember mit is keres ott azzal a kis szöszcsomóval az előkéje végén. -Ezt hal szájába juttatni? Itt?De milyen is a legyes ember? Makacsul megpróbálja…Meg különben is…Ha eszik, és tiszta, meg kellemes, meg kipihent…pff. Úgy mindenki tud…

Kicsit elbeszélgettem a csapattal, rendszeres látogatói a víznek, ritkán futnak bele ilyen gyenge eredménybe, mert hal van bőségesen. Ebédelni, sörözni készültek, majd kiadták a nagy titkot, ez a rész itt jó szokott lenni, ugyan ők már lepecázták, és kapásuk se volt, de próbáljam csak ki, itt szokott hal lenni. A semminél ez is több. Halam eddig sem nagyon volt, itt meg akár lehet is.Tenkaránál maradok, kár is lenne nagyobbakat dobálni ebben az őrült sodrásban, engem meg úgysem vesznek észre ebben a koszos vízben, még ha farkuk mellé lépek sem.

Begázoltam, majd úgy hivatalos harci állást kialakítva, hogy a sodrás ne tudjon arrébb rakni, elkezdtem a szemközt belógó ágak alá ejtegetni legyem. Süllyesztve bot alá egészen fenékig, végigkísérve, majd újra kezdve. Ez kb. a öt másodpercenként ismétlődő mozdulatsor volt a folyásban. Azaz dobásonként nagyjából három másodperc esély a kapásra…Ezzel nem is volt baj. Elég lehet. Viszont az már inkább a komfortzónámon kívül esett, hogy a három koma tíz méterre velem szembe ült és engem nézett. Persze én kezdtem itt, de ebbe dologba jobban szeretek egyedül beleveszni. Tovább is indultam lefelé és miközben egy darabos kövön igyekeztem magam átjuttatni, a magára hagyott, felszínen pattogó legyemre olyan ütést kaptam, hogy a nagy egyensúlyozásban szabályosan megijedtem tőle. Aztakur#&@{…Végre egy rendes hal, pont a bénázás kellős közepén. Nem akadt meg.

Jó. Itt egy. Na, még egyszer. Süllyeszt úsztat, süllyeszt úsztat…-Most mi van? -Hol vagy?Semmi…Várjunk csak. Az előbb, véletlenszerű sodródás volt a víztetején és akkor mozdult rá. Ennyit megér. Elpöccintettem most sodrásnak lefelé, a botot magasban hagytam, és engedtem, hogy a légy karistolja a víz tetejét. Pont ahogyan soha. Ezt nem szokták levenni. Megállított, víz tetején pattogó nimfa? És ebben a pillanatban olyat szaltózott mellé egy szivárványos, hogy alig hittem a szememnek….Na ne….ilyen nincs. Ez se akadt, de így is teljes az élmény. Gyönyörű volt.

Hát, ha ezt akarjátok? Legyen. És lett.  Valamiért a tálalás ezt a formáját kívánták meg. Egyik hal követte a másikat egészen bele az estébe. Mint az őrültek úgy marták el egymás elől a nimfákat. Néhány kapás után kristályosodott a dolog, hogy és melyik nimfával akadnak jobban. Időnként még rápróbáltam, hogy mélyen vezetem köztük ahogy “kell”, de még kapást se tudtam belőlük kicsikarni. Azaz ha a mélyen járóra rátartva hagytam felemelkedni, szinte garantált volt a következő támadás…

A Stimulátor ihlette Őket, csak éppen szárny nélkül, egy nagy golyó orral. Nagyok, szőrösek és elég látványosan pacsáltak a víz tetején.

A “támadást” nem véletlenül használtam. Ezek nem megszokott nimfás kapások voltak. Hanem fröcsögős, szaltós, rablások.Még két alkalommal működött a dolog, egyre kevesebb lelkesedéssel, majd ahogy a víz ismét letisztult, teljesen hatástalanná vált az képtelen nimfa eregetés.

Miért is működhetett? Nem sikerült rájönnöm. Pedig sokat töprengtem rajta. Néhány a találgatásaim közül, hátha valaki igazságot lát valamelyikben. -Talán felszínen igyekvő, sodrással küzdő ivadék halaknak gondolhatták nimfám.-Az áradás után valami óriás rovarok kezdhettek rajzásba és emelkedett hatalmas lárvájuk a felszínre mint mondjuk a kőlégy (Stonfly)? Amiből én semmit nem tapasztaltam, de ők köztudottan éjszaka is rajzanak.-Esetleg egyszerűen felfelé nézve a nap felé jobban kiszúrták a zavarosban a csalit.

Volt ahogy volt. Az már úgy volt….

A végére meg néhány azokból a bizonyos támadásokból:

Egy mellé….

Egy telibe….