Vasárnapi Tenkara Mindenkinek

Nem mindennapi tenkarás élménybe lehetett részem mikor is Zsolesz meginvitált egy vasárnap ebéd utáni pecára, kedvenc folyóján. Nem kímélte a kitartó esőzés itt sem a folyót de, a csapadék néhány napja alábbhagyott és ismét apadni kezdett a vízszint. Sőt, igaz csak lábujjhegyesen de, horgászhatóvá is vállt.
Nem volt túl sok időnk így a fenséges, frissen sült oldalas lakoma után rögtön kocsiba ültünk majd néhány percnyi autókázás után érkeztünk is a híd melletti parkolóba. Huszon fokos, szélcsendes, kifogástalan idő fogadott minket kissé zavaros, magas vízszinttel. Gyors terepszemle után magunkra rántottuk a  harci öltözetet, majd Zsolti vezetésével indultunk is a tervezett szakasz felé.

Pont ennyire kell felpakolni egy délutánnyi tenkarázáshoz…
Szerintem kettőnk összes felszerelése elfért volna egy tenyerembe.
   10perc kellemes séta után érkeztünk is a kiszemelt pályára. Majd begázoltunk, és átkeltünk a folyón. Szükség volt Zsolesz helyismeretére mert a térdig érő, opálos vízben már nem lehetett látni hová lépünk, az pedig ismeretlen folyón nem veszélytelen. Néhány perc séta várt még ránk sodrásnak felfelé és helyben is voltunk. Néhány száz méteres szakasz alapos átfésülése volt betervezve amit tenkarázáshoz legideálisabban felfele haladva igyekeztünk megtenni.
Pillanatok alatt élesítettem tenkara botom és nem lustaságból inkább kíváncsiságból de, fent hagytam a legutóbbi sügérezésnél használt apró, színes streamerem,….
 ….majd kezdtem a nagyobb kövek mögötti megtört vizek vallatását.
 Ötödik dobásom lehetett mikor elcsípte valaki streamerem.
Gyönyörű sebes pisztráng volt a tettes.
Örültünk a szép halnak, megcsodáltuk aztán úszhatott is vissza rejtekébe. Itt még nem is sejtettük mennyi csodálni valóba lesz ma még részünk, abban viszont egyetértettünk talán nem is olyan rossz ötlet a streamerezés.
 Majd érkezett a második…
…és harmadik.
A módszer működött, de tudtuk több is lehet ezekben a helyekben. Mélyebb szakaszokhoz érkeztünk, a streamert pedig nem tudtam lejuttatni olyan mélységekbe ahol a nagyobb példányok várják táplálékukat.
Cseh nimfás stílusba rögtön a botspicc alatt sikerült mélyebbre küldenem de, a mozgás nélkül sodródó streamer nem keltette fel a halak érdeklődését amint pedig belehúztam, pöccintettem a sodrás azonnal kiemelte. Adódott még egy probléma ami a légycserét sürgette, az pedig a sok megakasztott, majd pillanattal később lemaradt hal. Az oka egyszerű, a bot rendkívüli lágysága. Más puhább szájú halnál mint a domolykó működhet a streameres akasztás de, a pisztráng csontos szájába keményebb akasztással kell a horgot belehúzni. Nem baj egy tapasztalattal és néhány szép hallal így is gazdagodtunk.
Streamerem helyére Killer Bug került a folyó favorit nimfája és folytatódott tovább a pisztráng vadászat.
 A korábban végig streamerezett gödörben első dobásra halat akasztottam a fenéken sodródó nimfával.
 Nem akárhogy harcoltak szabadságukért.
 Lenyűgöző.
Jelen pillanatban úgy gondolom a tenkara bot teszi a nimfázást tökéletessé.
Lehet 00ás nimfás botokat mellé állítani de, nem érdemes. Hossza, érzékenysége, súlya és az orsó hiánya verhetetlenné teszi a rövid nimfás horgászatban.
Zsolesz jó vendéglátóként megmutatta helyeit és nem utolsó sorban előre engedett, hogy elsőként horgászhassam meg őket, miközben ő inkább a fotógépet kattogtatta. Teljesen belefeledkeztem a horgászatba észre sem vettem, hogy közben ő is belekezdett a lengetésbe az általam már lehorgászott részen.
Igazi tenkarás pálya.
Killer kebarit kötött és kitartóan szűrte a gödröt ahonnan nem egy pettyes hátút segítettem ki. Már jóval feljebb jártam mikor utánam kiáltott. Hátra nézve azonnal tudtam hogy ő van a horgán…Végre a NAGY pisztráng. Két kézzel kapaszkodott a magasra tartott, gyakorlatilag nyéltől a vízszínéig görbült pálcába. Messziről nézve szinte biztosnak tartottam a bot törést. Olyan fizikailag képtelen ívbe hajladozott az a vékony, néhány grammos bot, hogy alig hittem a szememnek. Majd hatalmas aranysárga test dobta fel magát a sodrásba. Mire sikerült közelebb kerülni hozzájuk amolyan Zsoleszosan szákba kényszerítette a jókora sebespisztrángot…Nem szokta hosszú lére engedni a fárasztásokat, úgy tartja mielőbb szákba kerül annál gyorsabban tovább úszhat…Igaz. Valóban kevésbé viseli meg a halakat.
 Ez a méret már feszegeti egy 6:4es határait a sodrásban…
Nagy az öröm vastagon megdőlt a egyéni tenkarás rekordja.
Ő gyorsan tovább úszott, mi meg tovább indultunk nyugodtabb gödröket keresni. Következő helyen a sebes folyás egy bedőlt fa alá érkezett, majd kissé kiszélesedve mély gödröt vájt magának. Amolyan tipikus nagyhalas. Persze ismét megkaptam a vendéghorgásznak járó elsőbbséget amivel örömmel éltem is. Zsolesz a fotógép mögött maradt én pedig megfelelő pozíciót kerestem az ágak között és belekezdtem az úsztatásokba…
Hamar elcsíptem az elsőt…
…valami azonban nem stimmelt. Egymás után üreseket úsztattam, pedig több volt ebben a helyben. Ahogy a sebes víz egy kőágyon haladt és mélyült az első néhány méteren még éreztem nimfám bukdácsolását majd képtelen volt követni a mélységet és elemelkedett az aljzattól. Egyszerűen könnyűnek bizonyult.
Ide valami egészen nehéz csali fog kelleni, felcsaptam nimfás dobozom és egyből összeállt a megoldást..
Bottom Roller.
Igazi mélyvízi specialista.
Erősen súlyozott test egy tungsten fejjel kisegítve.
Gyors légycsere és folytattam az úsztatást. Érezhető volt a különbség, a legmélyebb pontig éreztem ahogy bukdácsol a sóderágyon. Majd megállt és leheletnyi koppintás. Akasztok, beleállt a bot. Aztán megindult és megkezdődött a huzavona. Akrobatikus mozdulatokat produkálva fűztem át magam a bokrok között, hogy utána szaladhassak, csak így sikerül elkerülni a szakítást.
Szednem kellett a lábam…
Elképesztő bot akció.
Legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű pér volt ilyen jó kondiba.
Az örömködés után vissza álltam és újra úsztatni kezdtem. Azonnal kapás, hasonló ellenállásba ütköztem. Ismét kikardoztam a bokrok közül és úgy festett az előző pér testvérét sikerült kézbe vennem…
 Talán kicsit világosabb volt.
Úgy gondoltam ilyen ramazuri után kár tovább bolygatni a helyet, de Zsolesz nyugalomra intett. Úsztassak még párat itt biztosan lakik pisztráng is. Hallgattam rá, folytattam. Jó pár úsztatás után erőteljes koppintás. Akasztottam, majd elszabadult a pokol. Most Zsolesz nézte végig mire képes ez a finom pálca. Némi túlzással több időt töltött halam a levegőben mint a vízben, többször láttam kilátástalannak a dolgot, de mégis valahogy mindig sikerült hárítani a kitöréseit, majd szákba terelni a szépséges szivárványost…
 A botra nézve a legveszélyesebb pillanat.
 Tenkara rekordom.
Mehetsz vissza…

 Úsztattam még néhányat, de érezhetően szétpacsáltuk a terepet, mindketten jobbnak láttuk ha tovább állunk. Nem maradt sok időnk, de Zsolesz még megszeretett volna mutatni egy helyet ahol korábban sikerült néhány testesebb példánnyal összeakadnia.

 Igyekeztünk, de mint egy rossz gyerek nem bírtam ki, hogy ne dobjak egyet-egyet.
Aztán fogtam is egyet-egyet…
A klasszikus “gyilkos”
   Néhány száz méter gázolás után érkeztünk A helyre. Valójában semmi különbséget nem láttam az előző száz méterhez képest. Vízre hajló ágak, a sodrást kétfelé törő sziklák, mögöttük az ígéretes langók…Gyönyörű de, miért is olyan kiemelkedő ez, hisz ezt horgásszuk három órája? Kérdem Zsoleszt.
Majd meséli, hogy kisvíznél fedezte fel micsoda gödröt rejt ez az alig úsztatásnyi szakasz. Pontosan elmondja hol kell kerülni nimfámmal a köveket és hol kell kicsit süllyedni hagyni, hogy a mélyben ülő halnak legyen szempillantásnyi ideje észre venni és elcsípni csalimat a kavargó, rohanó vízben. Nem tűnt bonyolultnak mégis legalább két nimfámba került mire először sikerült végigúsztatni akadás nélkül azt a néhány métert. Kicsit el is bizonytalanodtam kell e ezt itt erőltetnem mikor elakadás szerű elnehezedésbe pöccintettem bele. Hát nem akadó volt hanem életem első tenkarás szakítása…Elég jó ütembe szoktam utánuk mozdulni, sőt sokszor azzal sem törődöm milyen sodrásba vagy mélységbe lépek, de most esélyt sem hagyott, hogy korrigáljak. Szó szerint víz alá tekerte a botspiccet a 16os pedig engedett. Zsolesz nyugtázta, hogy ő megmondta én meg remegő kézzel túrtam elő újabb nimfámat.
Vissza álltam, újra kezdtem. Dobtam, kerültem, süllyesztettem. Dobtam, kerültem, süllyesztettem….
Aztán óriási test villant a zavaros mélységből. Akasztanom sem kellett, nem hagyott semmire időt. Hajszálon múlt a következő szakítás de, most gyorsabban sikerült lereagálnom a helyzetet. Ugrottam, kardoztam, kifordult a sodrásból, felfeküdt, egyszerre jegyeztük meg Zsolesszal “asztakurvamekkora” aztán kipattant a horog a szájából….Könnyű egy lemaradt halból legendát kerekíteni, nem ez a célom de, tényleg nagy volt. Szép volt zárasnak, sajnálom, hogy nem tarthattam őket így a végére kamera elé…
Kiegyeztünk egy “rég pecáztunk ilyen jót”-ban és össze csuktuk pecáinkat. A kocsi felé kiveséztük hol lehetnek ennek a módszernek a határi…Arra jutottunk, pisztrángozásnál valahol itt. Vannak szerencsésebb kimenetű fárasztások de sem arra nem érdemes építeni, hogy majd meg tép, vagy zsinórunkat oly módon vastagítani, hogy botunk épségét kockáztassuk. Amúgy a korlátokat megismerve és jól kezelve szerintem a teteje a horgászatnak. Bot, zsinór, légy a többi pedig azon múlik mennyire vagyunk képesek bele mosódni a természetbe.

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.