Tenkara-Ha befagy a lyukunk…

 

A szélcsendes helyek beálltak hajnalra, de ami még hullámzott szemlátomást élt. Forogtak, hajtottak, csobbantak. Összebandázott sneciraj mutogatta magát a szemközti tuskós előtt, mit sem törődtek vele, hogy a levegő nyolccal fagypont alatt és vidám gyűrűzésüket is csak néhány négyzetméteren tudják már a felszínbe rajzolni. Ez a  nem megszokott téli lebzselés, gyorsan az asztalhoz csalta a környék portyázóit…

Jó érzésű tenkarások ilyenkor legfeljebb Lillant bandázsólnak a spiccek végeire, rendet raknak legyes dobozaikban. Pedig a módszer egy olyan előnyhöz juttatja a partra vetődött spiccbotosokat, ami miatt érdemes beöltözni és neki vágni. Ez pedig maga a gyűrű nélküli felszerelés. Amikor a fonott zsinór, a legyest már nem is említem, annyi fagyott vizet hord a gyűrűk közé, hogy még a legkitartóbbaknak is gyorsan elmegy a kedve a gyűrű olvasztgatástól.

Na ekkor jön a spiccbot(os)ok ideje. Zsolesz barátommal amolyan téli csemegének számít ez nálunk. Mindenki nyugodtan dől hátra, hogy mindent megtett, az idénynek vége, mínusz tízben azért mégsem lehet horgászni…Dehogy nem. Csak kicsit hagyjuk hátra a megszokottat, ne halat fogni induljunk, egyszerűen örüljünk, hogy parafát szorongathatunk, és hullámzik még előttünk néhány négyzetméter…

Fagyni fog a kevlár is, de pont senkit sem érdekel. Nincs gyűrű, nincs orsó ahol bármi fennakadást tudna okozni zsinórra fagyott víz.

Javarészt kövezések oldalának, bedőlt fák, bokrok tövének piszkálása ez. A halak nagy részét a bakancsunk orra alól szoktuk akasztani. A gázló többnyire otthon is marad, hacsak nem ment el az ember esze teljesen, hogy ilyenkor is beleálljon a vízbe….

A legyek nem túl kicsik, hiszen csukák lennének a célközönség. Ha szerencsém van akár könnyen darabosabbakkal is összeakadhatok. Viszont könnyűek. Mégiscsak spiccbot végére kerülnek.

Ha pedig kicsit mélyebben kell vezetni, jöhet egy néhány grammos cseburaska golyó…

Az árterek ritkán biztosítanak kényelmes tenkarás lengetésre lehetőséget, javarészt bokrok közti bujkálásról szól csukott bottal majd egy egy jég és ágmentes zsebkendőnyi területre pöccintés közben reménykedek érdeklődőkre. Ilyenkor jön jól az ólom nehezék is. Lehetőséget ad a sztrímer egy helyben táncoltatására olyan dropsotolás szerűen.

A drót előke nem feltétlen szükséges, viszont, ha kötök is, sosem direktben a kevlárra, minden esetben kerül közéjük 18as körüli, méteres darab monofil. Ha helyzet van valaminek engednie kell, legyen az akadó vagy akkora csuka a bokrok közül, akivel szemben esélytelen vagyok egy négyes spiccbottal. Nagyobb százalékban végződik sikerrel a fárasztás drót nélkül is mint előke harapással.

Azért persze hazai vizeken járunk az igazi csuka szezon végén. Ilyenkorra a darabosabb halak már sokkal óvatosabban mozdulnak a műcsalik után, főleg a frekventáltabb csukás vizeken, vagy rég a fagyasztóbban várják, hogy jól lakassák karácsonyi vendégseregeket…Azért keresgéli így is van mit pláne, hogy az utolsó lehetőségek ezek mielőtt hosszabb rövidebb időre tényleg a légykötő satu mögé kényszerít a tél szorítása.

A végére még azért néhány kétely oszlató, hogy mit is lehet kezdeni darabosabb csukákkal egy négy méteres spiccbottal…Ha, nem is a téli árterekből, azért ők is tenkarával lettek kikardozva…

2 hozzászólás a(z) “Tenkara-Ha befagy a lyukunk…” bejegyzéshez

  1. Azért télen gázolni… nem akármi! Embert próbáló mutatvány!
    Ezekben a kánikulai napokban meg fel is üdít egy ilyen írás olvasása! Hát még a képek!
    Februárban én is 5 m-es spiccbottal a -7 fokos legmelegebb délutáni órákban piszkáltam a kilós domolyokat a Lajtán. Mással nam lehetett. Néha féltem hogy a fagy és az igen jó erőben levő domi egyszer csak megreccsenti a botot, de az megúszta..
    Köszönöm hogy olvashattalak!

    1. Szia Csaba!
      Na akkor ez nálad sem idegen dolog. Próbáld ki csukára is a spiccbotot. A Lajta biztosan tartogat néhány meglepetést…

Hozzászólás a(z) Mosoni Horgász bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.