Tolja a kocsit, monoton serceg a kerék a sétány murváján. Ráérősen haladnak, most ennyi a dolguk. Jóleső várakozás ez mindkettőjüknek. Pihennek. Szeánszunk örökös utolsó mozdulata, a kicsi kinyújtja baloldalt kakaós üvegét, a magas pedig elveszei tőle. Néhány lépésre még az álom.A kicsi máris valahol messze jár, a magas ki csak is erre várt kiül a partra. Letekeri a parafáról a hurkás fonottat, kiegyengeti, kicsit keresgél
Sötétben indulok. Szigorú jazzt rakok, abból a fajtából amitől gyorsan félre állítana, és rám csapná az ajtót utasom, ha lenne, de nincs. Kavaroghatnak a gondolatok. Ritka ez így mostanság pláne,hogy az út végén egy délelőttnyi horgászás vár rám. A cél Stájern megye hozzám legközelebb eső igazi hegyvidéki pisztrángosa a Mürz.A Mürz szép, mély vizű nehéz terep, egy gondosan karbantartott kupleráj.Néhány napja már sikerült
Micsoda ősz jár mögöttünk. Milyen jó volt benne járni, ajándékait meglátni, elfogadni, hazavinni .Merthogy ajándékokkal tömte zsebét tele kit arra érdemesnek talált. Magával vihette, az avar illatát, a szarvasok bőgését, a patakot átugró riadt őz látványát a színeket miket a kis folyó köré festett.Idén nagyon közel engedett magához, én pedig bújtam, faltam mindent mit látni engedett magából, és próbáltam minél többet
A nagyok, valószínű biztonságosabb helyeken tanyáznak, parttól távol, háborítatlan töréseken hasalnak, de tudják jól milyen gazdagon terítenek számukra a partszélek hinarasai, ágas bogai, hol sügérek, naphalak, kövér, lomha mozgású compók, kárászok és tapasztalatlan, a vadászatba teljesen belefelejtkezett fajtársai, szinte tálcán kínálják magukat.Kijárnak. Láttam már méteres halat komótosan átsiklani, a hínármező kis tisztásán
