Minden lefagyva, befagyva, lezárva. Az első napijegyig még három rettentő hosszú hónap. Eljött az idő kicsit beköltözni a satu mögé és újra csatarendbe rázni az erősen leamortizált legyes dobozaimat. Minden évben kicsit változik a koncepció. A mindenféle újdonságok, színes mindenféleségek helyett inkább kezd tudatos sorozatgyártásokká átalakulni ez a szezon előtti kötögetés. Sorozatgyártás az egyre csiszolódó, egyszerűsödő és persze (számomra
Nem mindennapi tenkarás élménybe lehetett részem mikor is Zsolesz meginvitált egy vasárnap ebéd utáni pecára, kedvenc folyóján. Nem kímélte a kitartó esőzés itt sem a folyót de, a csapadék néhány napja alábbhagyott és ismét apadni kezdett a vízszint. Sőt, igaz csak lábujjhegyesen de, horgászhatóvá is vállt. Nem volt túl sok időnk így a fenséges, frissen sült oldalas lakoma után rögtön kocsiba ültünk majd néhány percnyi autókázás után érkeztünk
Hazai vizeken, hazai halakra talán nem egy telitalálat ez a nimfa, de mindenképpen úgy érzem érdemes foglalkozni ezzel a hosszú múlttal rendelkező rendkívül eredményes csalival. Nagyszerűsége éppen egyszerűségében, minimalizmusában rejlik. Kötése nem igényel nagy gyakorlatot, anyagigénye pedig kimerül egy horogban, egy arasznyi gyapjú fonálban és esetleg egy kis réz drótban. Hogy mit is imitál valójában ez az apró légy remek? Talán kikelés előtt álló tegzes
