Elképzelni sem tudnám nélkülük a tavaszt. Rablóhalainkat még javában tilalom védi, a dunai domik és márnák még nincsenek a “helyükön”, így marad a holtágak bodorkáinak zargatása. És ők, akik kötelességtudóan minden év márciusában ha, csak rövid időre is de, tiszteletüket teszik a kis-duna homokpadjainak rohanó vizén. Itt gyülekeznek néhány héten keresztül, majd ívásuk után nyomtalanul tűnnek el ismét a következő tavaszig. Létszámuk és méretükből adódóan igazi kuriózum peca, nem beszélve az év első igazi folyóvízi kalandjának lehetőségéről.
Idén sem történt ez másként. Már sötétben a homok padokon ácsorogtam. 3fokot és némi északkeleti szelet kaptam arcba…..Rettentően fáztam. Ahogy derengeni kezdett, lassan kirajzolódtak előttem a folyó vonalai. Gyönyörű mint mindig. És Ők is végre megmutatták magukat. Ameddig a szem ellát aranysárga testek és vérvörös uszonyok törték meg a felszínt. Jó látni, hogy ilyen nagy létszámú, egészséges állomány érkezik ívni, bizakodással tölt el a Duna újabb generációját illetően.
A látvány gyorsan feledtette velem a csípős hideget. Egy fekete 5cm körüli zonkert kötöttem fel, az elmúlt években szép eredményeket sikerült vele elérnem ezen a pályán. Nem dobáltam vaktában, próbáltam a fordulások helyét körbe horgászni. Igyekeztem a fordulás fölé kerülni és kicsit srégen lefelé dobva hagytam legyemet a halak felett elsodoródni, kis belehúzásokkal még ingerlőbbé tenni.
Az idáig működő csali és technika teljesen elkerülte a jászok figyelmét. Wolly Bugger követte a zonkert majd mindenféle halutánzat került a tipet végére. Másfél órás eredménytelen próbálkozás után nem volt kérdés, hogy valamin változtatni kell. A halak itt vannak az nem lehet, hogy ennyire nem esznek. Fél órám maradt még a szűken mért horgász időmből, kiültem a sóderkupacokra és kicsit átgondoltam a történteket. Az nyilvánvaló volt, hogy nem táplálkozási célból jönnek a felszínre a halak. Helyzetüket elárulják fordulásaikkal de, mindenképpen le kell juttatni nekik a csalit. Kézen fekvő lenne a cseh nimfázás de, esélyem sincs olyan közel kerülni hozzájuk, attól sokkal óvatosabbak. Maradtam így egy hosszú nimfás szereléknél, vékonyodó előkével, hosszú 17es fluo tipettel a végére pedig két lágygallérú, tungstenfejes neveslégy variáció került.
Orange&Partridge
TungstenHopper
Elázott fogoly toll…
…és indiai tyúk gallér.
Vissza álltam a vízbe és bizakodva kezdtem hajintgálni rögtönzött szerelékemet. A legyek még mindig messze sodródtak az aljzattól. Előkerült a sörétólmos doboz és addig pakoltam fel a golyókat, még el nem kezdte a duett karistolni a kavicsokat. Épp nyugtáztam magamban, hogy megfelelő mélységben járok, mikor a legyező zsinórom lomhán, elakadás szerűen alámerült. Biztos ami biztos alapon határozottan beemeltem neki, botom pedig karikába hajlott. Néhány kör lefutása után gyönyörűséges jászkeszeget vezettem lábaimhoz.
Dunai szépség.
Örültem a szép dorozsmás fejűnek. Néhány gyors fotó és már úszhatott is tovább. A maradék fél órában összesen négy halat akasztottam abból sajnos csak egyet sikerült kézbe vennem. A módszer működött, csak a hosszú dobásokat nehezítette meg a nehéz szerelék. A vízre érést követően rögtön mending, majd a botot magasba, minél több vízen fekvő legyező zsinórt kiemelni, hogy a gyors víz ne kaphasson bele.
Meglehetősen fárasztó peca volt talán egy könnyű switch bot lényegesen megkönnyítette volna a horgászatot.
Hibátlan UL.os jász.
Jó volt látni, hogy a halakat mindenki maradéktalanul, kíméletesen visszaengedte.
Így marad esélyük jövőre is újra az ívóhelyeken gyülekezniük….
