Stockholmi képeslapok III.

   Igen, ezt is körbe horgásztam.  A környéken lassan mindent.  Kicsit meg is kopott a lendület,  a heti hét peca helyett is jó ha kétszer kint voltam a héten.

A tenyeres bodorkák és sügérek már nem villanyoznak fel annyira a darabosabbjával pedig azóta sem hozott össze a szerencse.  A pecák inkább az új legyek próbáiról szólnak azok legalább gyűlnek szépen.  Tegnap még a gumihalak is kaptak egy esélyt. Mivel pergetőbotot nem hoztam így a hatos legyesre került a kis peremfutó. Most próbáltam először, hogy egyáltalán lehetséges e, és bizony lehetséges. Normál körülmények között azonnal horgászatra alkalmatlannak nyilvánítanám a párost viszont a szükség nagyúr. Dobni is sikerült vele, húzni is és este úgy hagytam abba, hogy régen pergettem ilyen jót…

 Ezt is megéltük.
 A rögtönzött alakulat.

 

 

 

 

Toronymagasan a legyezésre vertek az apró gumik.
A tegnap esti jól sikerült pecán felbuzdulva ma hajnalban ismét útnak indultam. Kimondottan jól esett a korai séta, végre nem kellet turisták ezrein átverekednem magam a csatornára vezető utcákon. Pont ahogy szeretem. Éjszakai eső utáni, párás, borongós, szélcsendes és nem utolsó sorban csendes vízpart fogadott.
Ismét a legyesbot, peremfutóval, 20as monofillal a végén pedig apró kapoccsal. Egy pillanat alatt összeállt a rögtönzött szerelék viszont mielőtt nekiálltam a sügér zargatásnak mindenképpen ki akaram próbálni új szerzeményemet egy tegnap este készült, nem is tudom mi a neve csukás legyet. Új anyagból új légy, mielőtt többet is lekötnék belőle, szerettem volna megbizonyosodni egyáltalán érdemes e rá.
Kapocsba akasztottam, kiálltam a part szélére és mivel dobásra esélyem sem volt helyszűkében, pláne nem egy peremfutóval így, bothossznyi zsinórral magam elé pöccintettem legyem. Igen tetszetős táncot lejtett az újdonság, mikor a néhány méteres táv végén egy a hínárból startoló igen szép csuka rontott rá váratlanul…
Egy ijedt bevágásra még futotta tőlem, pont annyi is hiányzott a 20as monofilnak a szakításhoz. Illetve nem szakítás volt ez csak a csukaszájban monofil klasszikus esete.
Ott álltam üresen fityegő zsinór véggel és nem akartam elhinni. Négy hete szűröm ugyanezeket a pályákat hivatalos csukás cuccal és kapásig se jutottam…Na, ilyen ez. Mármint a peca.
A hajnal hőse.
Ígérem a te mintádra fog készülni a sorozat gyártás…mert, hogy sorozat gyártás lesz.
A folytatáshoz drótelőke is került, bár nem volt rá szükség. Csíkos hátú barátaim ismét lelkesen hajkurászták a színes gumikat míg sikerült utolsó jig-fejemet is beszakítanom.
Jó peca utáni elégedett érzéssel sétáltam hazafelé mikor is a sétányról valamit kiszúrtam a szemem sarkából. Egy gyönyörűséges csukát legalább 80centisnek saccoltam. Egészen közel a parthoz, egy töklevél tisztáson siklott át komótosan. Vadászott. Látszott rajta, hogy a reggelijéért érkezett a tökösbe.
Azonnal megoldás után kutattam, de jig-fej nem maradt és légy sincs nálam. Egyszerűen csali nélkül maradtam. Nem is tudom, mikor fordulhatott ez utoljára elő. A csuka tovább állt, én is tovább indultam és egészen a hotelig azon járt az eszem talán pont a ma hajnal lett volna az amire hetek óta várok…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.