Nem zsibbasztok vele senkit, hogy megint új minden, a vizek, a hidak…..Többnyire mindig ráakadok hol tudom szabadidőmet horgászbottal elverni, de most úgy gondolom beletenyereltem a közepébe. A közepét pedig Salzburgnak hívják. Az első délután megejtettem a horgászbolt látogatást, a “hol tudnék itt legyezni?” kérdésemre pedig hat különböző folyóra szóló napijegyet terített asztalra a koma, és hozzátette ezekhez nem kell elhagynom a várost. Pont ahogy gondoltam. Keresztbe kasul érkeznek az Alpokból a hegyi folyók, patakok.Úgy húztam egyet a napijegyek közül, mintha sorsjegyek lennének, infóm egyik vízről sem volt, nem is hallottam még róluk…

Saalach.Ez állt a jegyen. Hát legyen. Miért is ne. Azon már csak másnap reggel röhögtem be, hogy ezeregyszáz méterre van a hotel ajtajától a parkoló, ahol a gázlót húztam fel. Kár volt kocsiba ülni.

Nem akármilyen látvány fogadott. Igazi alpesi szépség, türkizkék vízzel.

Éjszaka azért még ránéztem, hátha találok valami támpontnak valót, a vízről. Csak egy videót. Elképesztő méretű péreket fogdosnak belőle egy őszi pecán, kétkezes botokkal, sodrásnak felfelé dobálva, pingpong labda méretű kapásjelző golyókkal, és pérpecához képest ésszerűtlenül nagy legyekkel. A videó viszont magáért beszélt, ők itt a helyi erők, csak tudják mit csinálnak. Gyors még kötöttem is néhányat a videóban látottakból, csak kicsit péresebb méretre. Hatos horgon van és még így is nagyjából fele akkora mint amit a sporik használtak…Ha ez kell, hát legyen. Az meg, hogy spiccbottal fogom tálalni nem is kérdéses. Nagy légy, egy hatalmas golyó súlyozással, gondoltam valahogy csak le kéne küldeni a ránézésre is mély vízbe.  Aztán az első úsztatásnál akkor lepődök meg először mikor két méter mélyen még nem akad el cuccom semmiben, másodszorra meg amikor az úsztatás végén valaki odasóz ordenáré legyemnek. Akad, és már reptetem is kifelé az arasznyi pér ifjoncot. Kb egyformán voltunk meglepődve a történteken, majd mielőtt érte nyúlnék leveri magát a horogról, amiről azt se tudom, hogyan sikerült egyáltalán a szájába erőltetnie. Utólag kicsi sajnálom, hogy ilyen gyorsan távozott, ha sikerül lefotózni, bizony még halas kép is jutott volna a bejegyzésbe…

Bal oldal Saalach, jobb oldal Salzach.

Mert, hogy ennyit sikerült estig kicsikarni. Mármint kapásból. Passzolt minden még a légy is, tudtam meg utólag egy pecástól, csak éppen az évszak nem. Késő ősz. Akkor ébred a vízen a pér állomány. Így alakult, de nem bántam, valahogy egész nap minden úsztatásában benne volt életem pérje. Úgyhogy Saalach gyönyörű, talán már a megoldás is kezünkben, tudjuk a holt, a mikort, és a mivelt is…