Pünkösdi Kockák

Ha pünkösd, hát peca.  Mint midig, így most is. Vagy jó magas hegyen, kis patakos, vagy Duna-parton bográcsos, kétnapos, kint alvós, szédölgős, de a peca mindig stimmel. Na, meg még valami. A Duna mellett zöldárnak hívjuk, a hegytetőn meg hólének. A végeredmény ugyan az. Jót pecázunk, mert pont ráérünk, csak halat fogni képtelenség pünkösdkor.Most se volt ez másképpen. Stimmelt a peca is, meg a mederben hömpölygő tejes kávé is. Csak most még alantasabb formát öltött mielőtt kiöntött.

Toporgott a három gumiruhás a vízparton, hogy ráírják e a dátumot a napijegyre. Mert nem akármilyen napijegy volt ám az. Egyenesen az Isárba engedett belépést a papiros. Méghozzá horgászbottal. És hogy tetézzük a súlyát a dolognak ebből pontosan három állt rendelkezésre egész évre. Az Isár  Nekem egy régi állom, Ricsinek a minden napok, Kockának meg köszi, hogy én írhattam rá a dátumot:). Na, szóval lábujjhegyes volt, de indultunk, hogy fogjunk valamit. Ricsi szerint ilyen víznél még bőven lehet fogni.

Lengetett is a három gumiruhás, a cél a túlpart. Gyorsan össze is állt, hogy ez koránt sem lesz olyan könnyed lengetés. Hatos bot dobótávja határán volt a túlpart. Köztünk meg húsz méter rohanó víz. Volt mending, meg dobás egy percenként, aztán kapás félúton, gyorsabban mint gondoltam volna. Csak olyan kósza mellé verés, hogy érezzem a törődést. Na, csali meg van, büszkélkedtem, sőt még osztogattam is, majd a felismerés húsz perc után, hogy bizony pünkösd van és áradunk. Le a kalappal, szorgos volt a csapat, ledobtuk három óra alatt amit tíz pecánál szoktak ledobni, de az előző három nap özönvíz szerű esőzése utolért minket. Hát persze pünkösd.

Pillanatnyi tétovázás, most mi legyen? Hát mi? Pünkösd van, hát peca fent a hegyen…Fájó búcsú, talán majd jövőre, de biztos nem pünkösdkor írunk majd dátumot az Isáros jegyre…Ismét kocsiban a három gumiruhás alak, ami egy óra autókázás után nem is tűnt olyan mulatságosnak harmincegynéhány fokban.  Érkezés, napijegy, háromra kipipálva. Irány a patak. Ha jól éreztem a csapat kétharmadát kicsit meglepte a patak jelenség az átlag tizenöt centis vízmélységével. De aztán nimfa fel, vízbe be és folytattuk is amit néhány órája száz kilométerrel arrébb abba hagytunk. A pünkösdi pecát…

A végeredmény pedig. Beálltunk egy folyóba reggel hétkor, aztán kiszálltunk száz kilométerrel  arrébb egy másikból este kilenckor. Jó is volt ez így, maradjon is ez így. A pünkösd áradjon, mi meg pecázzunk….

2 hozzászólás a(z) “Pünkösdi Kockák” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.