Az idei nyár “titkos jászosa”. Többnyire srégen a vízfolyásnak lefelé dobtam, hagytam, hogy a víz sodrása belekapjon a zsinórba, és igyekeztem a szedések vonalában elúsztatni. Rendszerint hosszan követték, olykor a tolóhullámok is látszódtak, majd látványos burvánnyal fordultak rá a légyre. Többnyire azonnal meg is akasztották magukat, bevágni sem kellett. A másik, szintén eredményes prezentációja ha, direkt a szedés centrumába dobtam kicsit
A múltheti majdnem betli után újra nyakamba vettem a szeszélyes folyót…Sikerült hozzácsapnom a hétvégéhez a pénteket is így három napot szentelhettem a horgászatnak. Székely Pista barátom szavaival élve “pánikszerű horgászatba kezdtem”. Ő akkor szokott ebbe belekezdeni amikor közeledik a szabadságának vége, én a szezon vége miatt. A szezon vége itt nagyon is komolyan van véve, ugyan is szeptember 30-án adják az utolsó napijegyet, az elsőt pedig
Ismét Zsolesszal, ismét tenkara bottal, ismét gázlóban…Alig vártuk a hétvégét, hogy meg pecázzunk egy számunkra új folyó szakaszt az Argenen. Egész héten borús esős időjárás, szombatra viszont 25 fokra melegedett az idő ami nem sok jóval kecsegtetett, halfogás ügyileg. Valahogy itt nem kedvelik a napos időjárást a halak, pedig a víz egész évben alig melegszik 15 fok fölé. Mi arra gyanakszunk, ha a nap átsüti az amúgy is kristálytiszta vizet, a halak
Ismét vízen. Igaz, most nem a halfogás utáni vágy húzatta fel velem a gázlót, inkább egy barangolás, fotózás, egy ismeretlen folyó szakasz felderítésének izgalma. Na, persze azért velem tart kedvenc pecám, pár nimfa, és valami harapni való. 12fokban érkeztem a hídhoz pedig lassan 11re járt. Őszül. Bevallom kimondottan jól esett. Kiélvezhettük az idén a nyár adta lehetőségeket, talán nem is emlékszem ilyen forró nyárra. Tegnap előtt még az árnyékot
