A Vechte meglepetése

Munkám miatt egy német-holland határvárosba kellett utaznom és mivel tudtam, hogy a hétvégét is kénytelen leszek ott tölteni nem volt kérdéses, hogy legalább egy bot meg a mindenes legyes doboz velem tart. Vasárnap sikerült is időt szakítani és egy Vechte nevű kis folyón, pár órás horgászatra. Az idő szűke miatt nem bonyolítottam túl semmit. Drótelőkét kötöttem, annak a végére egy csukalegyet és neki indultam az őszi folyó partnak… Csuka és a sügér a helyiek célhala. Hallépcsővel segítik a vonulásukat. Ezt a csendesebb szakaszt választottam.

Meg volt a délután varázsa. Az idény első csukázása amire már régóta vártam és egy ismeretlen víz felfedezésének izgalma. Teljesen kizártam a külvilágot, ráhangolódtam a dobásokra és streamerem mozgására. Éppen egy sárguló levelű fa, vízre hajló ágai alatt húztam már többedjére el legyem mikor lusta, tompa ütést közvetített zsinórom. Határozott behúzással reagáltam és nyugtáztam, hogy megakadt a hal. Éreztem, hogy jó súlyban és erőben van de

bővebben...

PHEASANT TAIL

Ha már az előző írásban Frank Sawyer egyik remekéről a Killer Bugról esett szó, nem tudtam megállni, hogy a méltán leghíresebb legyéről a Pheasant Tail-ről ne készüljön egy bejegyzés. Részemről abszolút favorit nimfáról van szó. Ismeretlen vízen főleg ha, pisztráng vagy pér a célhal szinte biztosan ez a légy vagy valamelyik variációja kerül elsőnek a tipetre, de fogtam már vele bodorkát, vörösszárnyút, sügért, snecit, nyúldomolykót a hideg vízi domolykózásnak

bővebben...

Killer Bug

Hazai vizeken, hazai halakra talán nem egy telitalálat ez a nimfa, de mindenképpen úgy érzem érdemes foglalkozni ezzel a hosszú múlttal rendelkező rendkívül eredményes csalival. Nagyszerűsége éppen egyszerűségében, minimalizmusában rejlik. Kötése nem igényel nagy gyakorlatot, anyagigénye pedig kimerül egy horogban, egy arasznyi gyapjú fonálban és esetleg egy kis réz drótban. Hogy mit is imitál valójában ez az apró légy remek? Talán kikelés előtt álló tegzes

bővebben...

Búcsú az Argentől

Szerda délutánra sikerült szabaddá tennem magam. Egy órakor magam mögött hagytam a mindennapi hajszát és feltartóztathatatlanul robogtam a folyó partra. Villámgyors beöltözés, pár apróság a mellény zsebbe, és máris az erdei ösvényen sétáltam a szakasz felső határa felé. Útközben teljesen elcsendesedett a hétköznapok zaja, sikerült egyre jobban a természet világára hangolódnom.  A közel két kilométeres út végén már nem siettem. Nem volt hová, és miért

bővebben...

Legyezőhorgász Blog

Scroll Up