Nézzük meg belülről…

Legyűröm az utolsó falat tarját, majd elégedetten dőlök hátra a fűben. Aki ismeri az egész napos derékig a vízben állapotot, tudja milyen jó is az a kis hátra dőlés egy rögtönzött grillezés után. Húsz perc felhő bambulás, és újra a vizet fürkészem. Összekapom a grilltálcát, a maradék zsemlét pedig ketté töröm és a folyócska közepére hajítom. Hosszan figyelem útját, mielőtt elnyeli a következő kis zúgó…Sokadik zúgót és halat hagyom magam mögött, mikor testes pisztránggal akadok össze. Megszűröm és döntök. Döntök sorsáról. -Elviszlek. Gyorsan végzek vele. Sosem pucolom a pisztrángot, egyszerűen belezem, kimosom és kész. Rutin szerű az egész, mindenféle rossz érzés nélkül. Valamin azonban megakadok…… A zsemlém kerül elő gyomrából. Legalább egy kilométert sodorta a folyó mire valaki összeszedte, én pedig több mint egy órát gázoltam mióta vízbe dobtam. Hát erre, hogy vissza látom az útnak indított és már el is felejtett zsemlémet, hát lássuk be, igen csekély esély volt…

Szintén a Leitzachon történt néhány héttel később, egy viszonylag kevés halas délutánon.  Kanyar ráfolyásán, mély gödörben szép halat fogtam. A számára végzetes potya falat, engem érdekes tapasztalattal gazdagított. Fél marék frissen fogyasztott tegzes báb kerül elő gyomrából.Úsztattam még párat előző nimfámmal, de senkit nem hozott lázba. Valószínű szétrúgta a pályát előző fárasztásom-gonoltam. Azért csak piszkált a dolog, legyem egy tegzes báb imitációra cseréltem.

Hat újabb halat adott a rövid árok mielőtt teljesen elcsendesedett. Meg van. Mi lesz itt ma….Hát semmi.A szürkületbe nyúló folytatás alatt, alig tudtam nimfámmal a ránézésre hasonló helyeken kapást kicsikarni.

Nem hagyott nyugodni a történet, másnap ugyan azzal a léggyel indultam neki a kis folyónak… …semmi kiemelkedő nem történt. Pontosabban semmi kiemelkedő nem történt míg az előző napi kis árokhoz nem érek. Első dobás menthetetlen szakítás, majd még hármat kézbe vettem.

A ránézésre semmivel sem több kis gödör, egyvalamiben mégis különbözött a többitől. Valamiért óriási számban volt jelen a kikelésre készülő tegzes légy bábja. Hogy miért éppen itt? Valószínű sosem tudom meg, viszont a halak nagyon is jól tudták miért érkeztek ide délutánonként. Kis történet jól tükrözi tuti nincs a legyes dobozomba, még ha a folyót jól is ismerem. Hiába a nagy gonddal kötött csilli villi kis légy, ha táplálkozási reflexet nem váltja ki halunkból, mert színe, mérete merőben eltér a nagy számban jelenlévő tápláléktól…

Egy vega pisztráng étlapja.

Első ránézésre egy marék zöldség, néhány fenyő tüskével. Viszont ahogy jobban megvizsgáltam tele a massza csigaház törmelékkel. Csigaházat ugyan még nem kötöttem, de ki tudja…Amúgy közel ötvenes szivárványos volt és giliszta nimfával fogtam.

Egy hajnali sebes gyomrából…

Még szinte a nyelőcsövében volt, mégis levette sztrímerem. Másnapra három hasonló színű és méretű sztrímer került dobozomba.

Katica és valami legyek…

Felszíni szedegetésre volt berendezkedve és nem is eredménytelenül. Nem a tipikus rajzó rovarokból válogatott, ez inkább olyan napközbeni vegyes vágott. Egy víz fölé nyúló faág alól fogtam polibogárral. Hibátlanul választott helyet. Egész nap árnyék, valami mindig pottyant, csak éppen velem nem számolt….

És végül aki a futó szalagról csipegetett…

Tipikus nimfa menü. Általában egy kő takarásában időzik és rámozdul mindenre amit a sodrás hoz. Mondhatni ziccer egy nimfát eregetőnek.

Persze ugyan ez az étlap nyitva akkor is, ha valaki szán rá kis időt, hogy követ forgasson, iszapot és hínárt túrjon, befogjon néhányat a repkedőkből, megrázza a belógó fák ágait. Szerintem a műlegyes peca elengedhetetlen, tanulságos és igen szórakoztató fűszere ez is.

2 hozzászólás a(z) “Nézzük meg belülről…” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) zpesca bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.