Ismét vízen. Igaz, most nem a halfogás utáni vágy húzatta fel velem a gázlót, inkább egy barangolás, fotózás, egy ismeretlen folyó szakasz felderítésének izgalma. Na, persze azért velem tart kedvenc pecám, pár nimfa, és valami harapni való.
12fokban érkeztem a hídhoz pedig lassan 11re járt. Őszül. Bevallom kimondottan jól esett. Kiélvezhettük az idén a nyár adta lehetőségeket, talán nem is emlékszem ilyen forró nyárra. Tegnap előtt még az árnyékot kutattam odahaza, most neoprénbe ereszkedek az alig több mint 10fokos folyóba. Megvan a varázsa ennek az évszaknak, még a fények és illatok is megváltoznak.
Több mint félórás erdei sétával lassan magam mögött hagytam a már jól ismert terepet, megszokott zúgókat, kanyonokat. Az út közben volt időm átgondolni mindennapi dolgokat, rendet rakni a fejben és kicsit tervezni a jövőbe. Azt hiszem erre egy erdei túra a legalkalmasabb…
Fotógépem most nem volt elcsomagolva igyekeztem minél többet megörökíteni ebből a manapság már ritka, érintetlen vadonból.
A hídról felfelé…
…majd tovább lefelé.
A túra során időnként elém tárult a folyó.
Minden kő mögé pisztrángot képzelek…
A nagykönyvben meg írt pisztráng tanyák.
A szakadt part alatt komolyabb mélységek.
Majd a kifutó. A pérek kedvelt tartózkodási helye.
Sejtelmes pálya.
Tipikus pálya francia nimfázásra.
Az ilyen surranók láttán kezdett úrrá lenni rajtam a horgászhatnék…
Köztudottan szeptemberben kezdődik a pérszezon, ahogy a vizek elkezdenek hűlni, egyre aktívabban táplálkoznak.
Ezek már azok az őszi fények.
Ilyen helyen érdemes kicsit megpihenni, elgondolkozni…
Eddig bírtam.
Elő a nimfás dobozzal…
Francia nimfára szereltem.
Felülre egy quill testű apróság került 16os horgon…
…alul pedig hasonló méretű fácán farok variáció.
Ezt a módszert szokták három léggyel is művelni, részemről pár próba után kirúgtam a harmadik nimfát. Nem elég, hogy a horgászat nagy része gubancolással, újraszereléssel telt, néhány szebb halam elvesztését is köszönhetem neki. Mindez hatványozódik, ahogy szerelékünket finomítva 14es zsinór alá megyünk. Ma 12essel kötöttem szerelékemet, titkon péres reményeim is voltak…
A halak nem voltak annyira aktívak, szedést abszolút nem láttam pedig volt némi rovar mozgás.
Aztán ennél a zúgónál megtört a jég…
Határozott ütéssel kérte el valami az apró nimfát. Nyugtáztam magamba első sebesemet, de a meglepetés ezután jött: egy PÉR!
Nagyon örültem a gyönyörű halacskának.
Az önbizalmat adó hal után egyre jobban ráéreztem tartózkodási helyeikre, a megfelelő csalivezetésre, és egyre másra kezdetem fogni a szebbnél szebb péreket.
Lenyűgöznek szépségükkel.
Ő volt a mai bandanagy.
Ahol a két folyó találkozik…
…majd egyként tovább indul.
Érdemes nyitott szemmel járni.
Teljesen bele felejtkeztem a vadonba és a horgászatba. Észre sem vettem, hogy lassan alkonyodott, az autó pedig legalább egy órányi sétára van. Nimfákat leharaptam, és elindultam vissza az erdei csapáson. Útközben összegeztem a történteket, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és nem utolsó sorban, a 8 megfogott pérrel nyugtáztam:
