Márciusi tekergő

Elsején adták ki az első jegyet, másodikán vettem egyet. Valószínű elsőként ücsörgők félreérthetetlen szándékkal a deres fűben. Fütyül, rügyezik, repdes. Egyedül a fehér csúcsok sugallják még, hogy tél van. Vagyis annak kéne meg lenni. Jéghideg, bővizű a kis folyam, mégis sokszínű rovar sereg szárítgatja szárnyait a reggel első sugarain. Élvezik a korai tavaszt, mint én is. Befűzöm, felkötöm, és figyelek. Majd egyre folyékonyabban  kezdek olvasni abból a letehetetlen de mégis ki olvashatatlan könyvből. Előttem a kis forgóban szárnyas tetemek érkeznek, meglassulnak, ráérősen körbe járnak, mielőtt újra tovább indulnának, a sodrás szélén.Kipecázok egyet közülük. Alig hiszem, hogy bárkinek is feltűnnének rajtam kívül. Én mégis csak csodálom őket.Választok egyet a dobozból, szárnyszín, méret nagyjából stimmel. Igaz repülni nem látom már őket. Valamikor hajnalban lehetett rajzásuk. 

Ötven méter lehet talán még a hídig. Felfelé indulok. Dobálok vaktában hátha megtetszik valakinek. Úsztatom a szemközti beton fal előtt, a meder gyors vízen, majd karnyújtásnyira magam előtt. Aztán lépek kettőt felfelé, és újra kezdem. A nyáron színig erő zöldséget, fenékig rogyasztotta tél, de így is jól kivehetők közötte a tiszta folyosók. Egy ilyen  tisztáson aprócska szedés alig észrevehető gyűrűit sodorja magával a víz. Mire odaérnék ismét felszínre csalt valakit egy potya falat. Dobó távon leülök, kivárom a következő szedését. Lefejtek néhány métert, év kezdéshez képest pontosan  megdobom. Azonnal leszedi. Igen jól küzd, miden hínárfoltot megtalál, de bírja a tizenkettes. Alig hiszem micsoda ajándékkal köszönt a folyó…Vitathatatlanul eddigi legkülönlegesebb pisztrángomat veszem kézbe. Farok hegytől, állcsúcsig borítják a pöttyök. Bámulatos szépség.

Jövök megyek, éppen csak ízlelgetem a korai szezonnyitót. Nem megszokott ez efféle hegyvidéken. A deles napfény kérészrajt kap szárnyra. Aprók és világosak. Szemlátomást igen jól érzik magukat. Hiába borította néhány napja hó a tájat, ők tudták, hogy ma már útnak indulhatnak.Keresek valami alkalomhoz illőt dobozomban, ilyenkor nyer értelmet a rengeteg satu mögött töltött tél esti óra.
Remek hal kéri el apró legyem, kicsit csodálom, eleresztem.Még bóklászok, magamba szívom a korai tavaszt, bár tudom azt is, hogy néhány nap múlva havat kell még tapossak.

8 hozzászólás a(z) “Márciusi tekergő” bejegyzéshez

  1. Csatlakozom az előttem hozzászóló kollégához,hozzátéve még a sárga irígységről ezt azt,de akadályoz a billentyűzetre csorgó nyálam:) Zolikám köszi ,bár a ladikom víz alatt,a gumicsónak táskában ,én egy építkezés közepén,még is jó dolog legyezni,
    már nagyon viszket a tenyerem.Mégegyszer kösz az esztétikailag és szakmailag is magas színvonalú írásokat sokan ,sokat tanulhatunk belőlük,remélem vadászunk még együtt.
    .üdv A

  2. szia zoli,
    szeretnék még egy kis segítséget kérni.
    Tudnál ajállani néhány legyet paducra, jászra, szilvaorrúra a dunán.
    üdv.: attila

    1. Szia Attila!
      Szilvaorrút még sosem fogtam legyezve, de ha valahol nimfát tudsz közéjük juttatni, szerintem rákhorogra (csehnimfás horogra) kötött réz-arany fejű nimfa biztosan jó lesz. Mind a háromra működhet a bolharák, és a giliszta utánzat. Fogtam már jighorogra kötött nimfával is, valami fekete dubbing a testre, aranyszínű bordázattal, és fogoly toll gallérral. Ez jó lehet fehérben, zöldbe, és szürkében is. Ahol többen etetnek és hozzá szoktak a kenyérhez, ott érdemes kenyérlegyet kötni. Ha fenéken kínálom nálam az egyszerű mosogató szivacs is működni szokott. Teljesen úgy néz ki mint egy sodródó kenyérdarab.
      A jászt szinte bármilyen nimfával meg lehet fogni. A blogon pl. találsz egy tungsten hopper bejegyzést, azzal biztosan szoktam próbálkozni amikor jászozok. Jó még a killerbug, és érdemes redtag-ot is kipróbálni.
      A paducnál is kb. ezeket a legyeket ajánlanám első körben.
      Ha ott a jász megfogja a sztrímert is, egy fekete WollyBugger-rel nem nyúlsz mellé.
      Ha pedig szed a jász, polibogár, poli tücsök, darázs, dongó, szöcske imitáciok.
      Rácalmási kis dunán simán lehet jászozni tenkarával, egyébként francia nimfával lehet a legjobban boldogulni a legyes bottal. (kb. 10méter előke). Nem a nimfát szoktam szét súlyozni inkább a zsinórra pakolom a söréteket, mig a szereléket lehet a sóderpadok oldalán, fenéken görgetni.
      üdv. Zoli

Hozzászólás a(z) Mosoni Horgász bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.