Tegnap hajnalban ismét útra keltem. Budapestről hat órás autópályázással elérhető igazi nagyhalas víz volt cél a Mangfall. Hogy mennyire nagy halas maximum csak bizonygatni tudom, legalábbis fotókkal alátámasztani biztos nem. Merthogy hibáztam, méghozzá nagyot. Orsó táska otthon maradt…Nem először és valószínű nem is  utoljára (ilyen az, ha az ember hétvégi pecás lesz és pont fél órája van péntek este felkészülni a hajnali indulásra…). Összedőlt minden amire “felkészültem”. Ok. Nem baj. Elő a tenkarát. Az legalább mindig a csomagtartóban. Lesz, ami lesz.Volt így is rizikó a dologban, tegnap este még húsz centivel több víz volt a folyóban. Dunai szemlélettel az semmi ezek a kis folyók viszont egészen másképpen működnek, fél óra alatt tudnak sárfolyammá válni néhány centit emelkedve, de még ez is rendben fogadott. Egy dolgot leszámítva a sodrást. Éppen itt ott sikerült vízbe gázolnom, hogy hal közelbe kerülhessek a rövid spiccbottal…az orsó….Mindezt leszámítva remek pecanap volt. Néhány apró pisztrángot sikerül kézbe vennem és életem legnagyobb pisztrángjának szakítását végignéznem…az orsó…Összefutottam néhány helybéli legyessel is és legalább ők alátámasztották a folyó nagyhalas hírét, mind fogásaikkal mind történeteikkel és legalább a bejegyzés egyetlen halas képéhez is hozzájárultak egy szépséges szivárványossal. (negyven centitől lehet a halat hazavinni, Ő itt még gyerekhalnak számít)

Mivel, se információhoz(főleg magyar nyelven), se napijegyekhez nem egyszerű hozzájutni ezekről a csodálatos vizekről a következő néhány bejegyzésben igyekszek minél több infót közzé tenni hátha valaki kis utazásra adná fejét a közeljövőben. Megéri…