Magyarlégy#2

Tolja a kocsit, monoton serceg a kerék a sétány murváján. Ráérősen haladnak, most ennyi a dolguk. Jóleső várakozás ez mindkettőjüknek. Pihennek. Szeánszunk örökös utolsó mozdulata, a kicsi kinyújtja baloldalt kakaós üvegét, a magas pedig elveszei tőle. Néhány lépésre még az álom.A kicsi máris valahol messze jár, a magas ki csak is erre várt kiül a partra. Letekeri a parafáról a hurkás fonottat, kiegyengeti, kicsit keresgél zsebeiben, majd rövid zsinórral toldja meg a rikító sárga madzagot, a zsinegre hófehér szőrlegyet biggyeszt.
Nem suhogtat, fürkészi a fűz vízre hajló árnyékát. A spiccbotra néz, kicsit elmereng érdemes e kockáztatni. Megforgatja a parafát markában, körmével koszt kapar le róla, közben eszébe jut a sok közös kalandjuk, és hogy, ha nem hibáznak nem lehet baj. Ha nincs hiba hal nem tud botot törni. Kis tétovázás után továbbengedi a kérdőjelet, bízik mindkettejükben.Újra az árnyékot vizslatja, hamar ki is szúr néhány rezdülő, vízbe hullott fűzfavesszőt. Félhangosan elmorzsol egy Ittvagytok-ot, majd a bottal a rőzse felé mutat, legyét hátrahúzza, és felesleges mozdulat nélkül az alig térdig érő vízre pöccinti a fehér csomót. Addig piszkálja óvatosan, míg a felszínen fekvő zsinór kicsit megsüllyed, már megtanúlta igen rossz néven veszik a víztükröt megtörő vastag zsinór látványát. Óvatos bestiák ezek. Sokszor addig forgolódnak a kenyérre csak jóindulattal hajazó szőrcsomó alatt, míg sikerül kicsit víz alá húzniuk, és talán akkor méltoztatnak behörpinteni. Ismét nincs sok tennivalója. Hátrapillant, élvezi a nyugalmat mit az alvó kicsi áraszt. Legyére figyel, alatta apró buborékokat tol fel egy alig észrevehető burvány. Valaki felfigyelt. Újra megforgatja tenyerében a parafát, az ücsörgésből guggolásba emelkedik, majd végig nézi, hogy a légy lassított felvételként alámerül, mint egy finom versenyúszó antennája. Rettentő hosszú pillanat következik. Most dől el, hogy a légy visszapattan e a felszínre, a hal pedig óriás búrványt rúgva messzire menekül, vagy óvatosan elindul a felszínen pihenő rikító sárga zsinór a légy irányába. Elindul. A guggolásból felpattan, bevágás nélkül csak épp belehúz, hogy biztosan akadjon szájában a szőr kenyér…

A légy, a peca, meg a tenkara.

Hát a légy még nem az igazi. Keresem, kísérletezek az anyagokkal, méretekkel, de nem találom. Ez amivel a legtöbbet fogom, bár szememnek sokkal kenyér kockára hajazóbbakat is kötöttem már, mégis javarészt ezzel sikerül megfognom őket. Kettes-négyes horog, négy öt adag fehér, két adag barna szarvasszőr, kenyér kocka alakúra nyírva. Mostanság próbálkozom némi súlyozással, hogy éppen ússzon, de letudják magukkal forgatni a víz alá. A nagy része tényleg csak a víz alá hörpöltet hajlandó beszippantani. Mivel a spiccbottal nagyon közelre horgászok, sokszor végignézhetem a kapás teljes kibontakozását is. Egyszerűen elijed tőle java része. A legszembetűnőbb, ha néhány kenyér darabot is dobok, hogy felcsaljam őket, általában mind leveszik úgy hogy a légyre rá se bagóznak. A legjobb esély a kapásra, mikor mind elfogy a felszínről, és akkor pöccintem oda nekik legyem.Ami biztos, a felszínen fekvő tipettel szinte képtelenség kapásra bírni őket. Vagy megsüllyesztem, vagy kint tartom a vízből. Na és akkor a tenkara. Hát ezt döntse el mindenki maga. Elképesztő élmény. Szinte nyúlik a bot az ember kezében a több kilós halak alatt.Ennek viszont nagy ára lehet. Vékony tipettel kár nekiállni, szakítás lesz a vége, olyan vastag zsinórral kell a fonattat megtoldani, ami képes megfordítani a hal kirohanásait. Én huszonötöst! használok a 7:3-as botra. Szakításom volt már ezzel is, bottörés nem. Hármas forma nyurga volt idáig a teteje, de hiszem, hogy nagyobbat is elbírna ez az összeállítás.Ja, és még egy. A szák! Az legyen, méghozzá hosszú nyelű. Kíméletesebb lesz a hal számára fárasztás, és a botot is nagyobb eséllyel csukhatom össze épségben a peca végén.

4 hozzászólás a(z) “Magyarlégy#2” bejegyzéshez

  1. emlékszem, első nap mikor “elvettem” tőled a 4-es botod, hogy fogjak vele amúrt, akkor is egy ilyen légy volt épp fent.
    Rövid időn belül 2 hal be is kapta…
    aztán mikor egyedül maradtam a további napokban, én is próbáltam más anyagokból, másabb (jobb, élethűbb) legyet kötni, de sose sikerült.
    Csak a nagy burvány, a légy pedig úszott tovább…
    Aztán mindig ez a légy mentette meg a napokat.

    1. Azért ezt is csak ímmel ámmal, de fogósabb még nem sikerűlt.
      Pedig kipróbáltam már egy maréknyit.
      Még van egy ami működik, az úgy néz ki mint egy kenyérrózsa. Horgszár fehér dub, a szemmél szivacs darabok. Akkor jó, ha elkezdik szét rugdosni az úszó kenyeret, és hullanak a cafatok.

Hozzászólás a(z) GubaPisti bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.