Tolja a kocsit, monoton serceg a kerék a sétány murváján. Ráérősen haladnak, most ennyi a dolguk. Jóleső várakozás ez mindkettőjüknek. Pihennek. Szeánszunk örökös utolsó mozdulata, a kicsi kinyújtja baloldalt kakaós üvegét, a magas pedig elveszei tőle. Néhány lépésre még az álom.A kicsi máris valahol messze jár, a magas ki csak is erre várt kiül a partra. Letekeri a parafáról a hurkás fonottat, kiegyengeti, kicsit keresgél zsebeiben, majd rövid zsinórral toldja meg a rikító sárga madzagot, a zsinegre hófehér szőrlegyet biggyeszt.
Nem suhogtat, fürkészi a fűz vízre hajló árnyékát. A spiccbotra néz, kicsit elmereng érdemes e kockáztatni. Megforgatja a parafát markában, körmével koszt kapar le róla, közben eszébe jut a sok közös kalandjuk, és hogy, ha nem hibáznak nem lehet baj. Ha nincs hiba hal nem tud botot törni. Kis tétovázás után továbbengedi a kérdőjelet, bízik mindkettejükben.Újra az árnyékot vizslatja, hamar ki is szúr néhány rezdülő, vízbe hullott fűzfavesszőt. Félhangosan elmorzsol egy Ittvagytok-ot, majd a bottal a rőzse felé mutat, legyét hátrahúzza, és felesleges mozdulat nélkül az alig térdig érő vízre pöccinti a fehér csomót. Addig piszkálja óvatosan, míg a felszínen fekvő zsinór kicsit megsüllyed, már megtanúlta igen rossz néven veszik a víztükröt megtörő vastag zsinór látványát. Óvatos bestiák ezek. Sokszor addig forgolódnak a kenyérre csak jóindulattal hajazó szőrcsomó alatt, míg sikerül kicsit víz alá húzniuk, és talán akkor méltoztatnak behörpinteni. Ismét nincs sok tennivalója. Hátrapillant, élvezi a nyugalmat mit az alvó kicsi áraszt. Legyére figyel, alatta apró buborékokat tol fel egy alig észrevehető burvány. Valaki felfigyelt. Újra megforgatja tenyerében a parafát, az ücsörgésből guggolásba emelkedik, majd végig nézi, hogy a légy lassított felvételként alámerül, mint egy finom versenyúszó antennája. Rettentő hosszú pillanat következik. Most dől el, hogy a légy visszapattan e a felszínre, a hal pedig óriás búrványt rúgva messzire menekül, vagy óvatosan elindul a felszínen pihenő rikító sárga zsinór a légy irányába. Elindul. A guggolásból felpattan, bevágás nélkül csak épp belehúz, hogy biztosan akadjon szájában a szőr kenyér…

A légy, a peca, meg a tenkara.

Hát a légy még nem az igazi. Keresem, kísérletezek az anyagokkal, méretekkel, de nem találom. Ez amivel a legtöbbet fogom, bár szememnek sokkal kenyér kockára hajazóbbakat is kötöttem már, mégis javarészt ezzel sikerül megfognom őket. Kettes-négyes horog, négy öt adag fehér, két adag barna szarvasszőr, kenyér kocka alakúra nyírva. Mostanság próbálkozom némi súlyozással, hogy éppen ússzon, de letudják magukkal forgatni a víz alá. A nagy része tényleg csak a víz alá hörpöltet hajlandó beszippantani. Mivel a spiccbottal nagyon közelre horgászok, sokszor végignézhetem a kapás teljes kibontakozását is. Egyszerűen elijed tőle java része. A legszembetűnőbb, ha néhány kenyér darabot is dobok, hogy felcsaljam őket, általában mind leveszik úgy hogy a légyre rá se bagóznak. A legjobb esély a kapásra, mikor mind elfogy a felszínről, és akkor pöccintem oda nekik legyem.Ami biztos, a felszínen fekvő tipettel szinte képtelenség kapásra bírni őket. Vagy megsüllyesztem, vagy kint tartom a vízből. Na és akkor a tenkara. Hát ezt döntse el mindenki maga. Elképesztő élmény. Szinte nyúlik a bot az ember kezében a több kilós halak alatt.Ennek viszont nagy ára lehet. Vékony tipettel kár nekiállni, szakítás lesz a vége, olyan vastag zsinórral kell a fonattat megtoldani, ami képes megfordítani a hal kirohanásait. Én huszonötöst! használok a 7:3-as botra. Szakításom volt már ezzel is, bottörés nem. Hármas forma nyurga volt idáig a teteje, de hiszem, hogy nagyobbat is elbírna ez az összeállítás.Ja, és még egy. A szák! Az legyen, méghozzá hosszú nyelű. Kíméletesebb lesz a hal számára fárasztás, és a botot is nagyobb eséllyel csukhatom össze épségben a peca végén.