Lopott idők…

Költözés, újítás, két gyerek.Hol járnak már azok az egész nap derékig vízben kalandok. De ez így jó. Imádom az egészet, nem cserélném egyetlen fenyvesben töltött napért sem.Mindenről majd bővebben is (mert lesz miről), addig is néhány kocka azokból a lopott hajnalokból…

Hajnali gumis.

 Eddigi életem csukájával egy ölelkezős.

Másnap hajnali méter feletti.

Aztán egy összedőlt meggyőződés.Ma hajnalig azt hittem a legyes zsinórt hal nem tudja eltépni…Tévedtem…Hatvanas Hardmonora volt kötve a csuka légy, és néhány perc fárasztás után volt még benne annyi szufla, hogy gond nélkül eltépte a nyolcas úszó zsinórt. Tízennemtudomhánykilós csuka volt….

 Röviddel később egy kis vigasztalás. Fárasztás még remegő kézzel az előző szörnyetegtől…Az öröm viszont óriási, legnagyobb legyes fogasom.

Az előző kisebbik tesója. Azért így is ötös forma bundába bújt ma reggelre.

Nagy halakra se szoktam túlzásba vinni a légy méreteket.Se több halat nem ad, se nagyot dobni nem tudok velük. Ez a forma minden halam szájába, csak a szint változtattam.

Majd még egy kósza “aprócska” a maga ötven centiével…

Hát néha ilyennek is kell lenni. És, hogy holnap hol fog a hajnal találni…?

2 hozzászólás a(z) “Lopott idők…” bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.