Túl az édes szabadságon, ismét úton. Új megrendelő, új város, új hotelszoba. A szobában új ágy , új wlan-kód csak az asztali lámpám és a légykötő cuccom a régi. Nem leány álom, de így alakult. Külföldhöz köt a munkám. Ez van. Viszont, ha már így van akkor horgászok is. Méghozzá sokat. Másként el sem tudnám képzelni. Új város, új hotel, új víz. Így történt ez most is…A víz keresés már rutinszerű. Google térkép, 30kilométers körzetben folyók nevének kiírogatása, aztán “napijegy-folyó név, folyó név legyezőhorgászat” keresőszavakkal általában egy délután sikerül felderíteni a környékbeli lehetőségeket, horgászboltokat, napijegyeket. Na, ez nem mindig ennyire gördülékeny, de most szerencsém volt. A szerencsémet pedig úgy hívják: Leitzach.Csütörtökre zsebben a cím, péntek reggel indulhatok. Vagyis mégsem. Este szólnak, péntek délben megbeszélés. Picsába. Nem baj indulok délután,  csak húsz kilométer. 16.30-kor meg is érkezik akire várunk. Ugrott a délután. Egész pontosan szombat délben sikerült kocsiba ülnöm…Nem vagyok feldobva, másfél nap bukta, cserébe rettenetes a hőség. Azért végre elindulok, a többit meg a klímára bízom. Hat kilométer felhőtlen autózás éééés: STAU!

A következő hat kilométert visszafogott negyvenöt perc alatt sikerül is legyűrni. Hihetetlen, hogy mindenkinek pont ma, pont erre az irányba  támadt kedve elhagyni Münchent. Végre lehajtok és érkezek. Először napijegy, aztán hideg sör. Nem a peca jár az eszembe, hanem egy fürdés a folyóba és kiinni közben azt a deres üveget. Valahol már a folyó mellett autózok, de még nem láttam az erdőtől. Ráfordulok egy traktorcsapásra, majd az erdősáv előtt végre kiszállok. Átsétálok az erdei ösvényen, kiérek a partra és leakadok…

jobbra…

balra…

előre…

   Ha, itt most csak a sörömet ihatnám meg és indulnom is kéne már akkor is elégedett lennék. Viszont nem kell indulnom. Sőt nagyon is ráérek. Vetkőzök, és belehasalok a néhány fokos folyócskába. Sőt annyira ráérek, hogy hűtöm is a következő bajor remeket.

Óriási. Kívül-belül kellően lehűlve nem is jön meg a kedvem az izzasztó gázlóruhához, inkább csak rövidnadrág és bakancs mellett döntök. Hideg, de még pont vállalható ebben hőségben. Igazi tenkerás pálya. Az viszont eltörött. (az úgy történt, hogy balint fogni indultunk…) Így, hát elő a négyes pisztrángost.(Ja, és arra is most jöttem rá mennyire hozzám nőtt a spiccbot). Kezembe a csuda Marryat Tactical szép új orsóval és a spiccboton jár az eszem. Hihetetlen. Nem baj. Zsolesz már már felajánlott egy tagot az Ő szintén törött botjából (az meg úgy történt, hogy kössünk 18-as tipetet az öreg, nagy pisztráng miatt….), majd legközelebb spicc botozhatok. Elhatározom, hogy szárazlegyezni fogok és felfelé veszem az irányt.

Lenyűgöz a folyó. Se horgászok, se senki. Inkább csak gyalogolok a hűvös vízben, nézelődök, fotózgatok. Minden kanyarban újabb kis zúgó, mély és sekély részek. Aztán valakik mégis. Nudista párost zavarok fel az egyik kanyarban. Nem is tudom ki érzi magát jobban zavarban. Elnézést kérek, elsétálok mellettük. Gondolom ők sem számítottak pont egy vízről érkezőre (erről fotó nem készült).

Ahogy egyre haladok a délutánba, egyre több fa borít oltalmazó árnyékot a folyócskára és ez szemlátomást nem csak nekem kedvemre való hanem egyre több szedegetés árulkodik róla, hogy a halak is kezdenek előmerészkedni nappali rejtekükből. Biztató jelek, ha már szárazlegyezés lesz ma a porondon. Tizennégyesre vékonyodó előkét és ugyanilyen tipetet kötök, majd felcsapom a szárazlegyes fedelét. Siralmas. Látszik, hogy mellőzöm ezt az igen szép ágazatát a legyespecának. Kicsit azért nézelődök mik is repkednek, ebben a műfajban érdemes valami épp aktív szárnyasra hajazó legyet biggyeszteni a zsinór végére.Gyorsan választ is kapok. Kérész rajzás van kialakulóban. Gyönyörű jószágok kezdenek megjelenni egyre nagyobb számban.Talán nem is lesz rossz. Még a színe is nagyjából passzol. Minden összeáll. A kiszemelt hely is jól dobható. Egy kis ráfolyás egy bedőlt fára, alatta mély vízzel és valaki folyamatosan szedeget…Lefejtek néhány métert, néhány irányzott lengetés odafigyelve, hogy ne a szedés felett suhogjon a kanóc, majd legyes zsinór egyenesen a folyás szélén landol előkém pedig az utolsó lendítésnél finom balra belepöccintéstől a folyásra kanyarodik és a szedéstől méternyire terül ki. Pont ahogy oktatják. Talán még egy vállveregetésbe is belekezdenék, ha időm engedné, de legyem máris a szedések vonalába érkezik és életem egyik legszebb kapását nézhetem végig ebben a pillanatban. Teljes testével veti ki magát a vízből majd landolás közben veszi le a potyafalatot és igyekszik vele vissza a mélybe. Még bevágni is elfelejtek. A betyárját! Hát erről szól ez a szárazlegyezés. Még a késlekedésem is belefért, nem sikerült szabadulnia a gaz csalétektől. Méretükhöz képest hihetetlen küzdeni tudás szorult ezekbe a vadvízi szépségekbe.Gyönyörű, egészséges szivárványos volt az elkövető. Pengeélen táncol sorsa, merthogy vacsira grillezést tervezek, viszont még túl korán van és nem sok kedvem lenne estig cipelni szegényt. Neki sincs ellenére az amnesztia ötletem és villám gyorsan távozik a helyszínről a vízbe érést követően. Teljesen a kapás hatása alatt vagyok.Tovább indulok, ámulok és bámulok. Keresem a következő lehetőséget. Nem dobálok csak úgy vaktában. Ez így volt kerek, kifigyeltem és első dobással elcsíptem. Ilyenből szeretnék még. Aztán egyik zátonyon aranymosó munkálkodik. Még, hogy mi vagyunk a bogarasak. Egy vödörhalom közepén ücsörög, szitál, pakol, meg valami rosta tornyon töltöget át a sódert. Sodrott cigi lóg a szájából, barátságosan üdvözöl szalmakalapja alól, amolyan kenyere javán túllévő Junkinak tűnik.  Szóba elegyedünk és lemondóan konstatálja, hogy ma gyengén áld a folyó. Pici üvegfiolát kap elő, nap felé tartja és legnagyobb meglepetésemre valóban megcsillan az üvegcse alján alig fél gyufafejnyi arany por. Elmondása szerint a hőskorban volt, hogy egy délután alatt megtelt az átlátszó szelence. Jól ismeri a folyót , kicsit beszélünk aztán folytatom utam.Újabb pool, újabb szedésekkel. Én viszont bénázok. Ezen a ponton szoktam félrehajítani a szárazlegyezést.  Legyem elázott és süllyed, ha kell, ha nem. Nem tudom kontrollálni az egészet. Keresgélek valami kitartóbb úszó után.

Vannak alternatívák, bár egyik sem hasonlít az épp repkedőkre, viszont ezek legalább a felszínen maradnak. Az utolsóra esik választásom egy szebb napokat is megélt Humpyra. Na, így mindjárt más.  Én dobom, Ő úszik, a hal meg leveszi. Mégis imádok szárazlegyezni. Jön egyik a másik után.Nem nagyok, de gyönyörűek. Igazi öröm peca. Legalább is Nekem. Ők kevésbé díjazzák örömöm. Estébe fordul a délután, kifáraszt a szembe ár és meg is éhezek. Szó sincs a végéről itt motoszkál a napijegyes néni útravalója: -Várja ki az estét!Kivárom. Leülök, lerúgom bakancsom és gallyakból  tüzet rakok. Jól esik a nappal felmelegedett köveken újra indítani a vérkeringést lábamban. Nyársat faragok és igazi hazait fűzök a végére.

Pisztráng vacsora volt betervezve, de kényelmi okokból menesztett halamat nem követte újabb grillrács érett példány így marad a klasszikus “B” terv amit gondolom nem kell senkinek bemutatni.  Vacsi végére majdhogynem szürkülni kezd. Megigazítom szerelékem, Humpym kritikus állapota miatt légycserét eszközölök és némi séta után egy zúgókból álló sorozat mellett telepedtem le.

És a folytatás, úgy tűnik egyszerre éhezett meg a folyó összes hala. Dobok, leveszi, fárasztok. Dobok , leveszi, fárasztok. És így tovább…

Húsz perc alatt rongyosra rágják a nyerő csalimatt.

Majd a nap hala és távozása fotózás közben.

Aztán rájövök, hogy kár is fényképezéssel rabolnom mindkettőnk idejét, ehhez jobb gép kéne.

  Végigérek a legfelső zúgón is. Óriás peca volt, viszont napszemüvegemhez már túl sötét van, anélkül meg még annyit se látok. Csóri legyem is épp kilehelte lelkét, de büszke vagyok rá, helytállt a végsőkig. Kocsimhoz érve szokatlanul érzem magam. Nem szédülök az éhségtől egy délutánnyi gázolás után. Lassan csak rá jövök, hogy szárazlegyezni és közben enni nagyon jó…