Hiába a szép légy, ha épp márciusban reptetjük a nagy sárga kérészt, vagy szeptemberben a tavaszi bársonylegyet. Talán csak én voltam világtalan, ennyire nem is fehér és fekete, azt viszont biztosan tudom mit eredményez kezdő legyesként megkötni minden, az interneten szembejövő csinos darabot, majd másnap összes reményt belevetve halat fogni indulni velük. Hány és hány legyem került süllyesztőbe eredménytelenségük miatt, holott egyszerűen csak arról nem volt fogalmam mikor, miért és hogy használjam…Ebből a mai szemmel már nem is olyan bonyolult útvesztőből, -amin én is tisztességgel átbukdácsoltam-, elsőként a számomra legkedvesebb szárnyast a kérészeket ragadnám ki.Nem következnek latin nevek, vagy biológia óra, azokkal halat nem szoktam fogni, viszont néhány dolog mikre a folyó tanított, és néhány légy ahogy én gondolom.

A szörnyeteg

A kérészek életének számomra igen kedves állomása. Szeretek könyékig túrni utánuk a hideg folyóban, szeretem horogra kötve másolni őket, és imádok horgászni velük.Azért kellett némi kitartás ennek a kis csapásnak kitaposásához.Ücsörögtem én  a fekete-erdei kis patak partján elkeseredve a sokadik eredménytelen nimfás próbálkozásom után, míg alma evés közben, vízbe lógatott cuccra első félreérthetetlen kapásom kaptam. Enélkül tán parkolópályára is került volna a nimfázás egy időre, de máshogy kellett történnie. Az első véletlen koppintást, még első kinimfázott pisztrángom is követte aznap. Aztán nem volt megállás, egyre meredekebb lett ez a lejtő amire ráhasaltam. Hajnali légykötések munka előtt, keservesen vánszorgó munkaidő, majd patak partra vezető hazafele út. Azon vettem magam észre, hogy ha tehettem (néha akkor is, ha nem) heti hétszer vízben álltam.

Már tudom, fogalmam sem volt mit is kellett kezdeni azokkal a nimfákkal, sőt magukról a nimfákról sem sok, nemhogy a módszerről ahogy velük horgászni kellett volna. Azért bocsánatos dolog ez.  Gondoljunk csak bele, ha egy legyezőhorgászatban járatlan horgászt holnap kiültetnék a gyöngyös partjára, egy marék apró  fácán tollal, nyúlszőrrel telekötött horoggal és egy felszereletlen legyes bottal…jó eséllyel messze szállna gyorsan az a sokat emlegetett horgász türelem.

Nem kell rögtön alpesi tájakra, külföldi, méregdrága túrákra gondolni mikor a kérészekkel horgászás jön szóba. Magyarországon, kb. hatvan fajuk ismert. Őket a képen a Gyöngyös patak egyetlen kövének felfordításával szedtem össze, sőt repülés közben is legalább négy fajt megkülönböztettem.

Egész évben ismert táplálék a halak számára a kövek között, alatt élő rejtőzködő életmódjuk ellenére is. Időnként ők is útra kelnek, láttam már nyílt sóderes fenéken vándorlókat is. Keresik a táplálékban gazdagabb helyeket, követniük kell a folyók medrének változásait, és ilyenkor igen kiszolgáltatottan  a folyó áramlásaira kell bízniuk magukat. Aztán ott van még a levedlett régi bundájuk, miket időnként tömegesen indítanak útjukra, egyes fajok akár hússzor is vedlenek nimfa állapotukban. És végül eljön az idő minden szerencsésnek ki ezt a kort megéli, mikor a halak orra előtt kell hosszú métereken át a felszínbe kapaszkodniuk, hogy csak kis időre is útra kelthessen egész más perspektívából szemlélni a világot, párt keresni, fent tartani ezt a csodás körforgását…

(Képre kattintva kötése)Ha már tudjuk kiket is akarunk a halak orra elé tálalni, elég lesz hozzá néhány szál fácán farok szegmens, darab réz drót, meg egy kis dubbing. Lehet túlspirázni, még azt se mondom, hogy nem érdemes, de rég ki vannak már találva azok a formák, mikkel biztosan nem nyúlunk mellé.

(Képre kattintva kötése)Sajátos stílus jegyeiket hordozzák a különböző kérészek nimfái. Nagy (már amennyire a nagy szó itt helytálló) eltérések lehetnek méretben, árnyalatban, viszont vannak közös jegyek is mint a hosszú farok nyúlványok, az áramlatok miatti lapított test és a hatalmas fej.

Rajtunk múlik mennyi kedvünk van, bogarászni egy egy vízen, de szerintem kimondottan jó szórakozás, tanulságos, és pihentető tud lenni egy kiadós horgásznap közben. Fotózásukkal pedig igen értékes csemegét állíthatunk össze a téli kötögetésekhez.

(Képre kattintva kötése)A fönti három legyemen ugyanazt a három anyagot használtam:-farok toll szegmenst -függetlenül színétől valami test anyagot (dubbing) -bordának pedig rézdrótot.Mégis három különböző nimfát utánoztam, három különböző folyóról.Az első a Gyöngyös patakról, második 600km-rel távolabbi Argenről, harmadik pedig az Argentől még négyszázra lévő, ezer méter feletti kis patakról.

(Képre kattintva kötése)A nyúlfüle.Rég kitalálták már ezt a legyet és legalább 15-20 darabot mindig tarok belőle dobozomban. Az utánzott nimfát szintén az Argen folyón fényképeztem, az öröm pedig óriási volt, hogy ráakadtam. Mondanom sem kell mekkora lendület ad egy olyan folyón, hol napi néhány halat is becsülni kell, és ki kell tartanom legyem mellett a hosszú kapás nélküli időszakban is, hogy ne egy kétségbe esett, egész napos légycserélgetés legyen a vége.

(Képre kattintva kötése)Fácán farok.Bemutatnom gondolom nem kell. Minden idők legjobb kérész utánzata. Egyik dobozom egész oldala csak neki szentelve, legalább ötven darab napi használatra. Nehéz, könnyű, hosszú, rövid. Végtelen variáció kötésére és használatára. És mi is lenne ismét az anyag lista?A fácán, a dub  meg a drót…:)

Szépség és a Szörnyeteg.

Ezt a néhány pillanatot kötelező megélni legyező horgászként, viszont kell némi perverzió, horogra formázásához. Azért ezt a csodás pillanatot is megörökíthetjük satunkban, sorozat ugyan nem kell készíteni belőle, sőt a dobozban sincs keresni valója, viszont mire elkészül, igen szórakoztató néhány órát tölthetünk egymás és egy üveg búzasör társaságában.

Rajzás közben extázisban mind a halak mind a rovarok, és persze mi is, ha megadatik, hogy köztük lehetünk.  Úszó nimfa, egy apró bekötött habszivacs jelzővel a tor felső részén, amit jobban is látunk, és a nimfa testét a kikelés közben szokásos pózban tartja. Fej, hát felszínen, a farokrész pedig a mélybe mutat. Sodródó nimfával, emerger típusú legyekkel (ide való a Klinkhammer) legalább annyira eredményesek lehetünk, mint már a felszínen szárnyukat szárítgató, még repülés képtelen, életük legkiszolgáltatottabb pillanatit élő kérészek imitációival.A pillanat miket csak a legszerencsésebbek élnek túl. Tehetetlenül sodródnak a halak feje fölött míg le nem rázzák magukról utolsó vedlésük.Októberi kérész rajzás a Salzachon. A pérek legnagyobb örömére…

A bunda

Itt elválnak útjai régi és új életüknek. Egy fejezetet életükből így lezárván, és minden bizonnyal a hosszabbikat. A régi kinőtt köntöst egyszerűen lerúgják magukról, és mielőtt pompás rovarként szárnyra kapnának hagyják, hogy a folyó messze sodorja emlékként mi volt, de már elmúlt.

Horgászat és légykötés szempontjából sem elhanyagolható állapot, a halak szeretik és ez a legfontosabb. Hosszabb ideig jelent táplálékot mint maga a rajzás.  Nagy tömegben kerülhet vízbe és főleg kisebb folyókon, a hasonló méretük miatt egy sodorvonalon haladnak, ami a halak számára könnyű, kiszámítható élelem forrás. Nem egyszer találtam kő, egyéb medertörés mögötti langóban, marékszám időző, lebegő álcákat, várva, hogy egy kis áradás, szél ismét útnak indítsa őket. Nem ott keltek ki egyszerűen oda rakta ki őket a sodrás. Főleg lassabb vízen sokszor látni a szedéseket is ami elég megtévesztő tud lenni -miket is szedhetnek?-, hisz repkedni nem igazán látni senkit. Sokszor csapott be engem is, manapság azonnal úszó nimfára váltok és ha tempó, méret stimmel, garantáltan nem kell sokáig várni a kapásra. Domolykók és pérek szokták a legjobban szeretni.  A dolgot tudatosabbá is tehetjük, ha rászánunk a drága horgászidőből néhány percet és a sodorban, víz fölé hajolva szemügyre vesszük mit is hoz a futó szalag.(Képre kattintva még néhány ötlet)Ha egy legyes ember doboza jól fel van készítve, hirtelen szembejött szituációra, több megoldást is tartogat.Télen is hordhatja a víz. Néhány rovarnak elég egy rövidke napsütés, és még decemberben is hajlandó útra kelni.Biztosan mindenki figyelt már hídról, sodrásban álló, mindenre fittyet hányón, megállás nélkül szedegető domolykót. Az ilyen sűrűn szedő halak javarészt, álcát, tetemeket szednek, de mindenképpen érdemes leszaladni a híd lábhoz, ott gyorsan kiderül, merre és mivel is induljunk. Ha valami tömeges szárnyas invázió, hát elő a szárazakat, irány felfelé, vagy esetleg csak a sodródó hulladék, így nimfázás, nedves legyezés lesz az eredményesebb.Gyakorlatilag egy fácánfarok nimfa kötése szerint, csak épp fehér cdc tollakból. A gondolat menet sem bonyolult, ha az élő nimfát a fácán farokkal utánozom, akkor a fácán farkat kell utánoznom, csak egy elhagyott, elázott testet kell formálni belőle. Az pedig mi másból lehetne mint a cdc pihés szegmenseiből…

Az álcák eregetése közben nem kell megijedni a nimfázás szakzsargon útvesztőjétől. Se francia, se cseh jelzőket nem kap e módszer, egyszerűen a száraz legyes cucc tipetjére kerül a légy és igyekezni kell elvegyíteni a többi sodródó falat között. Nem kell még csak visszafelé sem szedni , hisz élettelen tetemet hivatott utánozni, azok meg igen ritkán közlekednek sodrásnak felfelé. Ha tehetem, nem is lengetek, a lesodródott legyet egyetlen mozdulattal pozicionálom újra, a zsinór folyamatos igazgatásával (Mending) pedig igyekszek a tempót a többiekhez igazítani . Kényelmes peca, nem kell a szembe sodrással harcolnunk és a kapások is általában igen vehemensen jelentkeznek. Igazán jó domolykós módszer, jártam már úgy hogy az égvilágon semmi mást nem voltak hajlandóak elfogadni.

A szépség

A műlegyezés legszebb iránya szerintem a száraz legyezés, azon belül viszont egy hangulatos kis folyón kérész rajzás közbeni lengetés a legjobb ami velünk történhet. Egy júniusi, kora estén megélt rajzás valószínű egész életre szólóan befészkeli magát gondolatainkba, és minden nyárelőn egyre erősebben fog majd kopogtatni, hogy újra, legalább egy estére átélhessük, mikor a legnagyobbak kelnek táncra.

Egy szubimágó. A nimfa állapotot következő stádiuma. Még nemzésképtelen, végső állapotának eléréséhez a legtöbb fajnak néhány órára, napra van szüksége, amit leveleken , fűszálakon vészelnek át az utolsó vedlésig. Teste itt még puha, szárnyai áttetszőek.Egy hasonlóval nem nyúlok mellé mikor apró egyedek repdesnek. Végtelen variációs lehetőség, ez már mindenkinek ízlésére bízva. Ha valamelyik jól működik érdemes kitartani mellette, mint folyamatosan mindenféle újdonsággal telezsúfolni dobozunkat. Sokszor csak peca közben derül ki, hogy legyem közel sem úgy működik mint amire számítottam, vagy egyszerűen csak a halak fantáziáját nem mozgatja meg.Az imágó.Túl az utolsó vedlésen, immáron ivarérett kifejlett példányként. Testük kissé megkeményedik, kitinessé válik, szárnyaik rajzosak lesznek. Készen is állnak a rövid táncra mire oly régóta vágytak.

(Képre kattintva kötése)Cdc tetőtől talpig. Igényel némi törődést horgászat közben. Nélkülözhetetlen valami impregnáló szer használata. Vizesen könnyen összeesik, elsüllyed, főleg halak után macerás kicsit megtisztítani.Amúgy jó sok halat fogtam már ezzel a típussal, legalább két idényben is vele vártam a nagyobb testűek rajzását.

Márciusi Barna. Már egészen korán találkozhatunk.

Nemrég jöttem rá, hogy a feltekert, körkörösen szétálló kakastoll méretét bátran eltúlozhatom, amitől hatványozottan növelhető úszó képessége, a halakat pedig egyáltalán nem zavarja. Kényszer helyzet  szülte tapasztalás volt, mikor is egy kötésnél elnagyolt tollak miatt régóta csak tologatott kérészt kénytelen voltam felkötni, ahogy utolsó favorit legyem is megetettem egy bokorral. Semmivel nem fogtam kevesebb halat a folytatásban, viszont negyed annyit nem kellett macerálnom a felszínen tartásával, amit lássunk be, egy igen sarkalatos része a száraz legyezésnek, hogy élvezzük is.

 Lassan egy hónapja jártam vissza egy folyóra, egy nagyobb testű kérész rajzására várva. Három csalódott hétvége után, a negyedik beöltözésnél már a parkolóba szembe repült velem egy gyönyörű, kifejlett példány, szinte láttam, hogy felém nézett és biccentett egyet fejével. “Üdv legyes ember! Itt az idő….” Sosem készültem még ennyire tudatosan rajzásukra, mint azon a délutánon. Tömve volt legyes dobozom, szélcsendes, napos délután, más horgászt meg még csak hírből sem láttam. Az élménybeszámoló leírásokért különösebben nem rajongok, így nagy vonalakban annyit a délutánról: életem legyes kalandját éltem át abban a pár órában. Hogy folyó e vagy még patak nehezen tudnám megmondani, de háromévnyi intenzív horgászat után sem gondoltam, hogy ekkora pisztrángok lakják. Számolatlan akció, és egy kis folyócskától nem megszokottan több ötven feletti hallal akadtam össze. Ahogy semmi, természetesen ez sem tartott örökké. Néhány hét múlva a folyón minden a megszokott mederben haladt tovább. Egyre ritkábban lehetett látni őket a felszín felett szálldosni, és a kis folyó öreg halai is mintha úgy megtömték volna hasukat ezen a lakomán, mintha jövő májusig elő sem akarnák dugni orrukat rejtekeikből.Azóta is ezzel a mintával kötöm kérészeim, a legapróbbaktól a nagyokig. A test érdekes darab. satuba fogott varrótűre szilikont kenek vékonyan, majd belenyomkodok néhány tetszőleges farok szegmenst, túllógatva a tű hegyén néhány centiméterrel. Az utánzott kérésznek megfelelő színű dubbingot elkezdek feltekerni a tű hegyétől a vastagabbik fele irányába (vastag fele van a satuba fogva). Szorosan tekerek egy sort, majd ismét vékony szilikon réteg, és ismét dubbing egész vékonyan (én antont használok). Ezt addig ismételgetem, míg meg nem kapom a kívánt méretet, az utolsó körben pedig egy sötétebb, de ugyan ez anyagból néhány szálnyit tekerek, kicsit nagyobb léptékben, ebből egy rendkívül élethű, kicsit elmosódott bordázott testet kapunk. A vastag felétől elkezdem letolni óvatosan a tűről, kicsit görbítem, formázom testét, és félórára félre rakom, míg a szilikon megköt. A tű miatt üreges marad, a szilikon pedig rugalmassá teszi, azaz jól úszik és nagyon strapabíró.

A horogra egynegyedét felfűzöm, elkötöm, a többit meg mindenki építheti tovább rendelkezésre álló anyagaiból. Nekem a cdc szárny, közt átvezetett paraloopba kötött kakas toll, és a cdc szárny és köré tekert kakastoll jöttek be a legjobban.

Úszás közben is meggyőző. A horog öble középre kerül, így tőkesúlyként működve rendkívül stabillá teszi.

Sok rajzást megélt halakat is becsapja.

Az enyészet

A szárnyakért cserébe szájával fizetett. Súlyos ár ez mit a Teremtő rájuk rótt, de biztosan jól tudta miért teszi. Nem párzás közben lehelik ki piciny lelkük, egyszerűen élelem felvételre alkalmas szerv hiányában, energia utánpótlás nélkül eddig bírják. Így, ha egyszer felszállt, hát elhullania is kell. Számolatlan szárnyas sodródik tovább élettelenül, vissza adva testét az örök körforgásnak. Szintén jelentős ciklus ez, legyes ember pedig tudja, a nedves legyek dobozát kell nyissa.Ha tudjuk mi, mikor rajzott, mit sodor a víz, egész nap eredményes módszer lehet belőle.  Gondolok itt arra, hogy egy nagytestű, sárga kérészrajzásának estéjén ne feltétlenül egy apró, fekete nedvest úsztassunk. Jó eséllyel azzal is fognának valamit, de jelentősen fogósabb szokott lenni egy nagy mennyiségben jelenlévő táplálék utánzatának tálalása. Ritkán készülök kimondott nedves legyezésre, mégis jó néhány darabot tartok legyes dobozomban. Az apró barna kérészektől, a nagy sárgákig.Vannak esetek mikor kimondottan kedvet kapok a nedves legyezéshez, és igen csak eredményes tud lenni, de vannak módszerek miket jobban kedvelek, így javarészt háttérbe szorul. Előfordulnak viszont olyan esetek is mikor velük lehet a legjobban boldogulni. Az egyik ilyen mikor fentről érkezek, alattam pedig szedegető halakba botlok. A szedegetők általában jól szoktak reagálni egy repkedő nedves változatára. Hogy ilyenkor miért nem száraz, hogy jön a nedves, ha szednek? A sodrásnak lefelé peca miatt.  nem midíg egyszerű kivitelezni, a száraz vezetgetését egy hosszú dobás után, ha hátulról kapunk erős sodrást.A másik a széles peca, mikor aktívan érdeklődnek a felszínen sodródók iránt, viszont egy erős szembe-oldalszélben csak az idegeimre menne a száraz reptetés.És végül fárasztó, néhány kilométer sodrással szemben gázolt száraz legyezés utáni, levezető pecánál. Mikor képben vagyok, hogy mit ettek, mi repült aznap, egyszerűen nedves formában felkötöm, és visszasétálva  végig úsztatom a szakaszt. Pihentető peca, van idő átélni az esti folyó békéjét..Nálam ez a típus, ha kérész. Egyszerű, de fogós nedves kérészek. A dubbing kicsit szanaszét (legjobbnak a CDC dubbingot tartom), szárnyak és a gallér sincs túlszobrászkodva, elázott, akár foszló tetemre hajazó elmosódott kontúr lesz így a végeredmény.

Használatosak még a spent típusú száraz legyek, ahol a szárnyak nem felfelé állnak hanem elterülnek a felszínen mint a sodródó tetemeké. Eredményes, viszont sokat szívtam velük, mert nehezen láttam őket, így szép lassan kiszorultak legyes dobozomból. Ha egyszer mégis megtanulom őket is helyükön alkalmazni, még lehet írni is fogok róluk, hogy micsoda remek legyek…

Életük ciklusai külön külön is sokkal hosszabb bejegyzéseket érdemelhetnének, de akár vizenként, évszakonként is darabjaira lehetne szedni a témát, úgyhogy közben kis sem tesszük lábunkat országhatárokon kívülre. Érdekelne mikor repülnek a legnagyobbak a Répce vagy az Eger patak felett, a Sió melyik szakaszán lehet kérészekkel találkozni, hol és mikor virágzik a Duna, tudja-e valaki hol lakik a dunavirág nimfája és tudja-e, hogy kell vele márnát fogni…? Részemről dióhéjban ennyi, ha pedig valaki kedvet kapott e szép halfogó módszerhez a kérészezéshez, esetleg talált valami értékeset, hát már megérte…Görbüljön!!!