Sietek mint mindig, ha horgászni indulok. Nem is azért, mert ritkán jutok ki, egyszerűen csak sietek, hogy ott lehessek. Hogy ott lehessek a közepén amikor minden ébred. Persze ezt mi mind ismerjük. Talán azt kevesebben, hogy milyen amikor ez október végén bezár. Nem panaszkodok, kihorgásztam magam, de a következő napijegykiadás napja akkor is fájdalmasan messzi…kettőezertizennyolcmájuselseje. Pff. Hagyjuk. Inkább sietek, hogy mielőbb ott lehessek.
Sokadjára érkezek ide idén. Sokat tanultam róla, tőle. Sokat is fogtam. Kicsit is, nagyot is. De valamivel még lóg nekem. Minden egyes alkalommal, mikor lefejtem és kiegyengetem a selyem zsinórt, elképzelem, hogy ma meg lesz. Kérdezősködök róla, valaki azt mondja régen lakott itt, de már nem, valaki szerint talán, valaki már fogott is, de az már jó régen volt. Hát még egyszer, utoljára neki indulhatok idén. Ismét lefejtem a zsinórt, kiegyengetem és elképzelem, hogy ma meg lesz.
Idén kiismertem őt is. Alexandrát. Alexandra zárkózott, nehezen barátkozik. Jó néhányszor tűztem vissza csalódottan dobozomba, nem akarta megmutatni mire képes. Pedig egy legenda. Ma már azt is tudom méltán tartják annak. Talán maga is elhitte, hogy az Ő kora már lejár, pedig fényes mint már sok évtizede, csak kis türelem kellett hozzá. Aztán összeszoktunk és sokat fogtunk. Jó csapat vagyunk így a spiccbot, Alexandra meg én.
Belekezdünk. Mindenki jól tudja a dolgát. Nem először járjuk végig ezt a szakadt, alámosott partoldalt. Szinte biztonsági peca. Valamit mindig áld. Talán ma őt is. Két dobás, az egyik csak úgy sodródik magára hagyva a másik lejjebb érkezik és cincálva felfelé indul. Aztán egy lépés lejjebb. És újból a két dobás…Sokadjára valaki végre leköveti, visszafordul. Kicsit időzök, még nem dobok. Kivárok.Majd ugyanoda ejtem legyem. Azonnal leveszi. Komótosan a mélyben marad. Nem szivárványos, talán egy nagy sebes. Lassan enged, szákba siklik. Alig hiszem. Ő az…
…egy szajbling, teljes valójában. Évek óta vártam rá.
Kicsit önzőn rabolom még idejét, de nem tudok betelni vele. Kettőnk közül csak én tarom hosszúnak kimondani, hogy fél év múlva talán újra…Fél évig én vadásztam rá, most fél évig ő vadászhat háborítatlanul. Talán így rendben is vagyunk.
Nekem még az életben nem sikerült fognom halat az Alexandrával. A harmincas-negyvenes években kikiáltották a No 1 balin gyiloknak, aztán az ötvenes évekre már csak napsütéses, déli órákra ajánlották. De mondom, nekem még soha egy követésem sem volt rá.
De örülök, hogy Neked bevált.:))
Évekig toleráltam neki, hogy nem tudok vele halat fogni:)
Tetszett és mindig újra kötöttem, ha kikopott. Újra és újra előkerült, idén is. Itt meg ették.
Amúgy nem az első légy amit a tenkerabottal elkezdtem eredményesen használni, előtte pedig nem adott.
Mióta tenkerával sztrímerezek minimum megdupláztam a megakasztott halak számát, viszont sajna felére csökkent a szákoltaké.
Ja, bocs, Levente voltam!
Mindig meglepsz. Ezzel az írással, Alexandrával és a szajblinggal is. Eddig nemigen olvastam róluk, nem is láttam igazán képekről sem…..
Idáig!
Csaba
Akkor már megérte…
Micsoda elegáns hal, gratulálok a beteljesedett álomhoz…! No meg az íráshoz! (streamfun)
Valóban az. Állítólag megnő akár kétkilósra is…Róla majd jövőre…