Nem tudom kinek, hol sikerül horgászható folyókat találni de, amerre én járok, már több mint egy hónapja kizárólag megáradt, kiöntött, sárszínű folyókba botlok. Megelégelve a környékbeli, horgászható holtágak balin vadászatit, ismét utazásra adtam fejem némi pisztrángos kaland reményében. Zsolesz barátommal terveztük már ezt a túrát egy ideje de, az élet ismét közbeszólt így egyedül vágtam neki a hegymenetnek. A terv egyszerű volt, három nap patak cserkelés tenkarabottal a fenyvesben…
A terv valóban egyszerű csak éppen egyetlen dologgal nem számoltam, az pedig a hegyekben lehullott csapadék mennyisége. Régóta járom ezt a vidéket de, ebben a magasságban még nem találkoztam ily módon megáradt folyóval. A valóban egyszerű tervből így egy nem mindennapian nehéz, állóképességet próbára tevő három napos, igazi kaland túra kerekedett.

   Lenyűgözött és egyben megrettentett a látvány ami a hídhoz érve fogadott. Lehetetlen szavakkal visszaadni azt az energiát, őrjöngést amint a kis folyó produkált a sziklafalak között. Hamar világossá vált nem egyszerűen a halakat kell megkeressem, először is meghorgászható szakaszokat kell találjak.
A pénteki csúcsforgalomnak köszönhetően meglehetősen későn érkeztem így a délutánra inkább csak a napijegyek beszerzését, terepszemlét fotózással és frissen beszerzett kiadós méretű strucc sztékem elkészítését ütemeztem.

 Itt a helyére billen az egyensúly…

 Alig párméter széles de, felelőtlenség lenne az átkelés.

 A vadvízi evezést jól ismerő barátom ecsetelte nemrégiben, hogy az erős sodrásban még térdig érő vízben sem biztos, hogy képes felállni az ember.

 Teljesen feldobott a látvány…

Az egyik nimfázásról íródott könyvet kezdi az írója a következő gondolattal:

“A folyóvíz olyan mint a jó színész. Mindig játszik, új arcát mutatja és ha jól csinálja örökké kiismerhetetlen marad.”

    Rám sötétedett mire végeztem vacsorámmal. Bár alig vártam a másnapi pecát talán ötig se jutottam volna bárány számolással, mély álomba sodort hideg hegyi levegő…

Hegyi hajnal.

   Már teljesen kivilágosodott mire megébredtem, na de így is terveztem. Kár lett volna bármit is elkapkodni mikor a nap minden perce a horgászatnak volt szentelve. Míg az öreg kotyogós tette a dolgát, én átestem rituális beöltözésemen, az egyik zsebbe nimfás doboz került, másikba egy tekercs 16os.

Nehéz volt nem a fotógépet kattogtatni.

   Hamar kiderült, amelyik oldalon állok, azon is maradok. Tettem néhány kísérletet az átkelésre de, túl kockázatosnak bizonyult. Egyszerűen képtelenség volt beállni a sodrásba. Így egy megoldás maradt közvetlen a part szélén a kövekbe és növényzetbe kapaszkodva elindultam sodrással szembe. Próbáltam lefelé is ami lényegesen kevesebb erőfeszítést igényelt viszont a hátulról érkező gyors víz a lábamon megtörve úgy összezavarta előttem a felszínt, hogy nem láttam mikor, mire lépek éppen így inkább valami bukdácsolásba csapott át mint kényelmes horgászatba.

3.60as 6:4es pecámat nyitottam úgy gondolom pont ilyen körülményekre lett kitalálva paramétereivel.

Sűrűbben benőtt részeken néha még hosszúnak is bizonyult, ezt problémát egyszerűen kezelve, ahol nem fért el ott nem dobtam. Kár lett volna bottörést kockáztatni az ágak között egy rövidebb bot magammal cipelését pedig teljesen kizártnak tartom.

A gyári, vékonyodó előkét úgy vágom vissza, hogy fél méternyi monofil vagy fluocarbon előkével együtt a parafanyél tetejéig érjen. Szerintem így lesz a bot kényelmesen kezelhető hasonlóan szűkös mozgástérben. Próbálkoztam vele, kipróbáltam mindenféle hosszba de, nem sikerült megfejtenem miért használnak a botnál lényegesen hosszabb zsinórt tenkarázásnál. Már a csali eléréséhez az égbe kell nyújtani pálcánkat a hal kiemelését pedig már nem is említeném. Az általam használt szereléken a csali automatikusan a kezünkbe érkezik, kisebb halakat is pont kézbe lehet röptetni a nagyobbakat pedig egyszerűen magasba emelt bottal lehet kényelmesen szákolni. Na, persze kinek, hogy….

 

Tungsten jigek kerültek terítékre.

   10es mérettel kezdtem, viszont a 14es bizonyult ideálisnak. Hasonló érdeklődés volt a nagyobb méretre is de, mivel ennél a típusú jighorognál óriási a horog öble, ami hajszál híján csúnya sérülést okozott az egyik kisebb pisztrángnál, ennek a veszélynek pedig nem szerettem volna kitenni a következő halakat.

Szép lassan össze állt a szerelék, a legyek és technika összhangja.

A délután hátra lévő részéről pedig meséljenek a fotók…

 

 

 

 

 

 

 

 

Hamar elszaladt a nap, számolatlan vehettem kézbe a folyó vad sebeseit, szivárványosait.
Az egész napos gázolás, a kiadós tábori vacsora, Rothaus a Feketeerdei sör remek és a kristálytiszta hegyi levegő elegye  megtette hatását, ismét biztos lehettem benne, hogy nem lesz probléma az elalvással…folyt..