Április óta igen sok vizet bejártam. A közös pedig minden horgászaton, a zavaros, magas vízállás, a temérdek fekete szárnyas. Az elmúlt években ez nem igazán volt jellemző rovar ügyileg, legalábbis nekem tűnt fel. Ilyenkor már rég Goddardcaddist kötöttem és fogtam. De idén nem. Volt néhány kísérletem leutánozni a fekete repkedőket, de javarészt esélyem sem volt a megáradt, rohanó de még éppen horgászható vizeken eredményesen száraz legyezni. Megoldás kellett, azt pedig a nimfáktól reméltem. Működött is, a maga módján, de éreztem, több is lehetne benne…

Ritkán használok nedves legyeket, de valahogy minden szempontból kézenfekvő megoldásnak tűnt. Ami rovarokat begyűjtöttem, javarészt elpusztult, a felső vízrétegben sodródó tetemek voltak. Szedés mindenhol kevés a gyors, zavaros vízben, de nem hittem, hogy nem foglalkoznak a vastagon terített asztallal.

Nekiálltam hát a meglévő nedveseimmel horgászni és működtek. Száraz  helyett nedves. Volt kapás is, halak is. Több mint nimfára, vagy felszínen úszóra. Ami hibádzott, az a tenkara bot volt. Rövid a cucc egy szép, íves nedves légy eregetéshez, és a súly nélküli legyet sem volt egyszerű minden esetben a megfelelő helyre tálalni. Valamin változtatni kellett hát. Két dolgon is. Először is megtoldottam a majd bothossznyi kevlárt másfél méternyi húszas zsinórral, kapott egy kis fém karikát, majd ebbe még egy méter tizenhatos tipetet kötöttem. A végeredmény egy első ránézésre kezelhetetlennek tűnő, a bottól több mint két méterrel hosszabb előke. A gyakorlat viszont mást mutatott. Hibátlan, jól vezethető, és még több teret adó szereléket. Hátránya talán, hogy kizárólag vízben állva használható.

A második változtatás pedig a légykötősatu mögött történt, kapott a legjobban működő nedves egy apró rézfejet, ami pont elég volt a gond nélküli dobásokhoz.

Amiket pedig utánoz kellett, hosszú lábak, elázott szárnyak.Az egyszerű, fekete dubbing testet az elázott fogolytoll gallér keltette “életre”…

(Fotó: Kocka)