Domolykós nimfák I.

   Úgy érzem rám fért már egy ilyen örömpeca és ennek a délutánnak az volt ám minden pillanata. Kicsit előbb szabadultam munkámtól és bár egész nap esett, adtam egy lehetőséget a horgászatnak. Bíztam benne nem csupán egy áradásról tudok majd néhány képet készíteni ismét. Az biztos volt, hogy az áradás érkezni fog, csak az volt a kérdés sikerül e megelőznöm.

A parkolóból szinte futva érkeztem a hídhoz, hogy mielőbb szembesüljek sorsommal. Ezúttal kegyes volt hozzám. Kristálytiszta víz és tökéletes vízállás fogadott. Már itt sikert könyveltem magamban hiszen ekkora szerencsében idén még nemigen volt részem. Lelkesedésem tetézte, hogy az egész napos áztató eső is vissza fogta magát sőt ha, csak röviden is de a napnak is sikerült megmutatnia erejét.
Villámgyors beöltözés, elő a kedvenc 4es marrynat pálcával, úszó zsinórra vékonyodó arra 16os tipet és egy doboz tele a domolykók kedvenceivel. Alig vett néhány percet igénybe a felkészülés és máris a folyóparti bokrok sűrűjénben igyekeztem a domolykócsapatokat becserkészni.
    Az óvatos, hangtalan cserkeléssel hamar gyönyörű példányokra találtam.
   Nem véletlen említeném az óvatosságot az öreg domolykókkal szemben. Ritkán nézik el az óvatlanul érkező, gázló vagy éppen dobó ember hibáit. Ha, kiszúrják, hogy valami nincs rendben képesek a nap hátralévő részét egy alámosott partoldal vagy vízbelógó gyökér alatt eltölteni és a táplálkozást is teljesen felfüggeszteni. Többször tapasztaltam ha, ki is szúrják a horgászt nem menekülnek fejvesztve inkább teljes passzivitást alkalmaznak egy általuk biztonságosnak vélt távolságban. Előfordul, hogy mindössze egy esetleg két dobásnyi esélyt kapunk mielőtt kiszúrnak minket, ha nem sikerül ez alatt számukra tetszetősen tálalni legyünket, nyugodtan tovább is indulhatunk új halakat keresni.
Nemrég egy hasonló domolykó cserkelésen történt, hogy teljes csendben, szinte kúszva érkeztem kicsit alulról egy három fős halcsapat mögé, két kisebb, 30dekás forma és öreg vastaghátúból állt ki a csapat.
A fiatal domik észre se vették érkezésemet, önfeledten szedegettek tovább a rutinos öreg viszont óvatosságom ellenére megérezte jelenlétem és lassan, kimérten süllyedni kezdett és a sodrás tempójával, méltóságteljesen távozott míg fiatal társai ügyet sem vettek rólam.
Ugyanezen horgászaton történt mikor is kb. 20 méterre véltem a biztonságos dobótávot két hatalmas matuzsálemtől ahonnan (én úgy gondoltam) még nem szúrnak ki engem. Dobást rontottam elsőre majd másodjára is. Igyekeztem jobb pozíciót felvenni az új dobáshoz mikor észrevettem, amennyit én feljebb haladtam

a halak is tartva a távolságot feljebb úsztak. Rögtön össze állt, nagyon is tudják, hogy nincsenek egyedül én pedig nyugodtan tovább is állhatok esélyem sincs becsapni őket.
A két történetet csak azért említettem mert sokszor nagyon apró dolgokon múlik eredményességünk, ha szelektíven kapitális halakra szeretnénk horgászni. Néhány nem átgondolt vízbe gázolás, vagy dobás sikertelenné teheti horgásznapunkat.   Nem szerettem volna most is hasonló hibákat elkövetni így a kiszúrt halakat nem csupán alulról akartam megközelíteni inkább vettem a fáradtságot és a hídhoz visszasétálva a folyó túloldalán ereszkedtem vízbe.Szinte tyúklépésben a legkörültekintőbb mozdulatokkal loptam a métereket, míg dobó távolságra érkeztem a kiszemelt helyhez. Nem egyszer bizonyult jó taktikának, hogy nem kezdek azonnal dobálózni inkább kivárok kicsit míg biztosan elül minden gyanús rezdülésem. Remek alkalom megfigyelni a szedéseket, pontosan elárulják a halak táplálkozási zónáját.Hát az most nem volt. Se szedés se bármi halra utaló jel. Ha, nem láttam volna őket a túloldalról saját szememmel el se hinném, hogy itt vannak. A fekete sárga csemege került a tiptre és indítottam dobásom a part tövébe.Pont ott landolt legyem ahová terveztem, néhány centire a part mellett, majd szépen besodródott a bokrok alá ahol a halak álltak. Már már készültem a bevágásra de, műdarazsam teljesen érdektelenül hagyta a domikat és érintetlenül tovább sodródott a víz tetején. Ötször ismételtem dobásom, ötször nem hibáztam és mégis betli. Visszaszedtem zsinórom és légycsere mellett döntöttem. Ha nem kell a száraz, majd szeretni fogjátok a nimfát. Hurkot kötöttem, 1/4 arányba elcsíptem és két nimfát kötöttem a zsinór végekre.

  Már régóta biztos helye van ennek a típusnak dobozaimban.

Halra utaló jelet most se láttam így vaktában kezdtem el dobálni a bokrok alját. Első dobásom alig haladt pár métert mikor ívesen sodródó zsinórom vége lassan süllyedve közvetítette első halam érdeklődését.
Próbára tette felszerelésem de, sikerült szákba vezetnem első vendégemet.

Száj szélben a nimfa.
Valamivel 40cm felett.
Örültem a gyönyörű halnak és hogy működik a nimfázás. Még nem is sejtettem micsoda délután áll előttem. Sodrással lefelé indultam és merőlegesen dobáltam a szélvizet lehető minél messzebbről. Működött a dolog nem kellett sokáig várni a következő kapásokra sem…
40-50 centi közé került az átlag!
Remélem rendbe jön.
 Kettő felett.
 Még nem láttam ekkora domit. Nem bírtam egy kézzel kiemelni fotózáshoz….
 Érkeztek egymás után…
 Hurokra kötve több mozgástere marad.
Ismét rákezdett az eső.
 Ha a  halakat nem zavarja, engem sem.
Gyönyörű példány
 Az összes halnak a szája szélébe akadt a nimfa.
 Egymásután jöttek…
…aztán mentek
   Tisztességesen elfáradtam a pár órás horgászaton. Nem számoltam pontosan de legalább tíz darab 40 és 60 centi közötti domolykót sikerült megszákolnom és nem kevés megakasztott példánynak sikerült meglógni fárasztás közben. Hatalmas élménnyel gazdagodtam ismét hálás lehetek a folyónak ezért az öröm pecáért.
Néha a bőrigázás is belefér…

Egy hozzászólás a(z) “Domolykós nimfák I.” bejegyzéshez

  1. Elképesztő!

    Valaha Szigetközben is éltek nagy szamban ekkora domik. Sajnos sokat elhordtak, ám az ember nem jarta helyeken össze lehet akadni azert velük. Nekem még nem sikerült, csak 42 centiig jutottam, de nem adom fel!

    Köszönöm hogy látattad velem ezt a csodát!

Hozzászólás a(z) Mosoni Horgász bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.