Szerda délutánra sikerült szabaddá tennem magam. Egy órakor magam mögött hagytam a mindennapi hajszát és feltartóztathatatlanul robogtam a folyó partra. Villámgyors beöltözés, pár apróság a mellény zsebbe, és máris az erdei ösvényen sétáltam a szakasz felső határa felé. Útközben teljesen elcsendesedett a hétköznapok zaja, sikerült egyre jobban a természet világára hangolódnom.  A közel két kilométeres út végén már nem siettem. Nem volt hová, és miért sietnem, már megérkezem. Újra vízen vagyok. Kiültem egy keresztkövezés napsütötte felére, és még egy sörre is futotta a délutánból.
Szeptember utolsó napja van. Folyton csak ez jár az eszembe. Nemrég kezdődött az idény és a mai nappal már véget is ér. Amolyan búcsú séta lesz ez mint horgászat. Nem véletlenül választottam ezt a szakaszt, itt kezdtem meg az idei évadot májusban, hát legyen itt az évadzáró szeptemberben.

Gyönyörű napsütésben kezdhettem meg a vízi túrát. Semmit nem bonyolítottam túl mára.
A kedvenc #4-es MARRYAT pálcám tartott velem, az orsóra ehhez való úszó zsinórt csévéltem amire, 16-osra vékonyodó előke került, ennek végére pedig 14 tipet. A víz kritikusan alacsony szintet ért el, a halak ilyenkor vissza húzódnak a Bódeni tóba amibe a folyó torkollik ezért, jó esetben is csak néhány domolykókapásra számíthattam. A légy választást ehhez igazítva, apró nedves legyeket, és néhány sötét árnyalatú nimfát készítettem elő.

Csodákra képes ha, finnyás a domi.
Elképesztő akciója van a fogolytoll gallérnak amikor elázik…
Többnyire a mederközepéről dobok a part felé, magára hagyom sodródni és ritkán aprókat bele húzok. Sokszor látom ahogy métereken keresztül követi a hal a partoldalból. Ilyenkor szoktak hatásosak lenni azok az apró bele húzások.
(Kötése már egy korábbi videó bejegyzésben megtalálható.)A meder közepén haladtam lefelé és a partszéli bokrokat, fák tövét dobáltam. Néhány kölyök domolykót és nyúl domolykót sikerült elcsípnem az alig térdig érő vízben. Nagyjából ennyi is volt a mai horgászatban, erre készültem és élveztem a dobásokat, a sétát és a nap melegét. Volt időm kicsit összegezni az idei horgászatokat, kicsit rendezni a sorokat és levonni tapasztalatokat. Össze álltak a hatékony módszerek, csalik és prezentációjuk amiket a jövő szezonban eredményesen tudok majd hasznosítani.

Szürkülni kezdett már mire az alsó szakaszra érkeztem talán száz méterre lehettem az torkolattól  ahol a folyó eléri a tavat. (Érdekesség a tóról, hogy közel Balaton méretű, az átlag vízmélysége 80 méter a legmélyebb pontja pedig 240 méter!!!). Bármennyire is volt ereje a mai napsütésnek a közel három órás vízi séta kellőképpen kihűtött még a neoprén ruhában is. Az apró halak ellenére elégedett voltam a záró pecával és épp a befejezést fontolgattam, mikor sodródó zsinórom lassan megállt, majd vége merülni kezdett. Rávágást, ütést vagy halra utaló jelet nem éreztem elakadásra gyanakodtam azért, biztos ami biztos beemeltem neki. Meglepetésemre óriási burványt rúgott fel az akadó. Védekezéséből azonnal felismertem, hogy testesebb domolykóval akadtam össze aki, azonnal kihasználta a finom szereléket és a szélvízi bokrok ágai közé rohant. Felszerelésem végsőkig feszítve sikerült kifordítani az akadóból a nyílt vízen pedig már könnyűszerrel szákba vezettem a kövér domolykót.

Igen jó erőbe vannak a télre készülő domik.Titkon azért reméltem, hogy valami hasonló meglepetést tartogat nekem a folyó. Nagyon örültem a szép halnak és lendületet adott folytatáshoz, a hátralévő rövid szakasz meghorgászásához. Folytattam a partszél vallatását az ígéretesebb bokrok körbehorgászását. Továbbra is hosszú zsinórral, távolról sodortattam az apró nimfát mikor, elemi erejű rávágást kaptam egy száraz bokor tövéből. Eszmélni is alig volt időm, orsóm fel visított a hal pedig félméter magasra kiugrott a vízből. A szürkületi fényben nem láttam rendesen a halat, aki mint egy őrült szántotta az ágakat, gyökereket a partoldalban. Éreztem valami nem stimmel a védekezésével egy domolykó nem szokott a vízből kiugrani pláne nem ilyen tempóval menekülni. A küzdelem nem csillapodott és egyik szaltó követte a másikat. Lassan sikerült a veszélyes ágak közül elterelnem de, orsómról még mindig rendszeresen kért le zsinórt. Néhány kör lefutása után elkészült erejével az idegen. Mikor elúszott mellettem alig hittem a szememnek, gyönyörű szivárványos pisztráng volt a horgon. Megkerült, még egy kirohanás a túloldalra majd megadóan belesiklott a szákba a gyönyörű hal…

Száj szélben a 14es nimfa.

Ezzel a hallal zártam a napot már nem dobtam többet. Fáradtan és átfagyva indultam hazafelé. Most nem csak a szép délutánért mondhattam köszönete a folyónak hanem az egész évadért. A téli pihenő után remélem tovább kalandozhatok ebben a gyönyörű vízi világban.