Az ostobákkal mihez kezdjünk…?

kalman-ko-013

  Este hívott Pista -Tíz csuka a Kálmán belsőn, néhány sügérrel. Holnap ráérsz?-Tíz csuka? Szerinted ráérek?-Hatkor a hídnál…   Sötét van és hideg. A pálinka viszont aranysárga és finom. Kevés cucc, mert negyvenöt perc dagonya vár ránk az alsó kőig. Pirkadatra érünk be. Keszegek tördelik a víztükröt. Jót tett az idei sok víz, ismét megtelt a kis gödör élettel, amit tavaly simára nyaltak a kormoránok. Székely család a kövezésre ül én a túlparti sekélyre. Ötödik dobás halat hoz, bugyli csuka, le is veri magát a hínáron. Jó kezdés, de valami belehasít a reggel csöndjébe. Távoli csörtetésnek, dünnyögésnek tűnik. Egy biztos, közeledik. Aztán kezdenek a szavak egyre érthetőbbé válni. Valakiknek az anyukájukról van szó, ha jól értem épp a halaké, mindez tartalmas kötőszavakkal tűzdelve…Ez nem lehet. Ennél jobban nehéz elbújni a környéken, valakik mégis pont itt akarnak horgászni. Pont itt, ahol egy víz felett átsuhanó jégmadár is riadalmat okoz a halak között. Majd meglátjuk, csak elférünk…Hát nem. Az érkező páros illendőbb tagja még köszön is majd hátam mögött megállva megszólít: -Bedobhatok itt egy pontyost?-Háát, ne haragudj, de dobok még néhányat aztán úgy is tovább állok… Gondoltam én, nem vagyok túl követelőző. Majd sárga vödréről a tetőt lepattintva folytatja: -És a gombócokat legalább bedobálhatnám?Már első kérdése több volt mint amennyit beszélgetni szeretnék egy hajnali csukázáson. Tudom drága a horgászidő, de mégis rövid türelmét kérem.Látszólag tudomásul veszi, társa után indul, majd hallom a másik állásból: -mé nem etecc má ba..meg…? -Há horgásznak ott. -Na add ide ba..meg…!Érkezik is a sporttárs nagy lendülettel kissé ingerülten. Persze, meg is értem indulatait, hisz már másfél perce itt vannak és még nincs beetetve….Hogy kinek a helyén, az mellékes. Talán köszönt volna, ha nem bosszantom fel ennyire, de így semmiképpen nem szolgáltam rá. Valami “nem igaz, hogy nem lehet elférni”-t dünnyög az orra alá és nekiáll utolsó dobásom irányába kétökölnyi gombócokat hajigálni.Kicsit hátrébb lépve szemlélem tovább a valószínűtlen eseményeket. Leszerelek, mára elég volt ez a nyolc perc is. Kicsit még ücsörgünk a kövezésen majd haza indulunk. Útközben próbálunk rájönni a tanulságra. Nem találjuk. Ez van. Az ostobákkal nincs mit tenni.

kalman-ko-015

 

2 hozzászólás a(z) “Az ostobákkal mihez kezdjünk…?” bejegyzéshez

  1. Sajnos nem egyedi a fenti eset, nálunk a pesti, gödi szakaszon is vannak hasonló figurák. 🙁

    Egyébként nagyon jó lett az oldal, érdekesek az írások, jók a képek!

Hozzászólás a(z) Tóth Zoltán bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.