Pokoli fájdalmas a hétfő reggel. Nem engedelmeskednek az izmok, sajgó térdek, vese tájéki éles fájdalom, tompa szúrás a gyomorban, mindez körítve lázzal, és a kihűlés összes tünetével. Belátom, ezt most kicsit túlzásba vittem….

Első nap.

Péntek délben szabadulok egy teljesen meddő megbeszélésről. Senki nem lett okosabb, de legalább elcsesztek fél napot a háromból. A három horgászatra szántból. Hajtok, parkolok, öltözök. Ricsi már derékig a folyóban áztatja magát. Kicsit nézelődök a hídról, próbálom felvenni az eső ritmusát. Nehezen állok rá. Szakad ahogy bír, kényelmetlen nyolc fokban. Ricsi fölött beállok, de mielőtt belekezdenék,  elhatalmasodik felettem valami rossz…beázik a gázlóm szára.  Egyenlőre nem foglalkoztat, de mire kézbe kerül az első érdeklődő, módszeresen elázik az alsó öltözékem…Szép kis halacska, csak ne fáznék ennyire. Lassan beérem Ricsit. Elcsípett már néhányat, az elsőt még fotózta, de mivel akkorák, hogy nem bírja megemelni őket, inkább nem bajlódik a kattogtatással…Még csak nem is a legnagyobbat fotózta, túl volt már egy hatvanason is. Jó peca, igazi nagyhalazás. A tóból érkeztek a folyó torkolatba, hogy pótolják a télen elveszített tartalékokat. Lassan mindenki összeakad a maga öregjével. Kora délután partra kényszerítenek a körülmények. Szó szerint ellilult a szám. Az idejét sem tudom mikor fázhattam utoljára ennyire. Kiadós séta lefojtva némi ebéddel, pálinkával újra indítja a vérkeringést…A csuda folyó újra vízbe csal, mit sem törődünk a bőrig ázással. Feljebb se más a helyzet……ázunk……és fárasztunk.

Estére éppen elég is. Még jó, hogy elhagytuk a kint alvás ötletét. Fűtött vendégházban, rendezzük sorainkat, igyekezve ronggyá ázott cuccainkat a holnapi menetre rendbe szedni. Még este a házinéni odaböki, hogy nem vagyunk normálisak, holnap reggelre még havat is mondanak.

Másnap.

A havazás ugyan elmarad, de a visszafogott hat fokban már a parkolóban sza..á ázik az egész napra kipakolt cuccom. Könnyített tenkarás menet felszerelés. A nagyhalakat ma hátra hagyjuk, egészen más szakaszra tervezünk. Pisztrángozás lesz…Azért panaszkodni nem fogok, eső ide vagy oda, (ha a halait nem is)  a folyó ismét a legszebb arcát mutatta.

Délutánra kézbe is került a nap egyetlen kapásának gyümölcse. Aki a kicsit nem becsüli…Vigasztalhatnám magam, de minek is? Pisztrángozás volt ez reggeltől az estébe, csak éppen a pisztrángok nem tudtak róla.

Ricsinek sajnos itt ért véget a túra, legalább tíz kilométernyi gázolás, és rengeteg magunkba szippantott élmény után.Rám viszont még vár egy kanyar, csak épp azt kell megálmodnom, hogy fent a fenyvesben, vagy inkább, öregurasan az alsó folyás öregjei közt…?

Harmadnap.

Négy fok. Vacogva kávézok a teraszon. Bámulom az esőt. Még nem áll össze, hogy vajon harmadszorra is magamra tudom e erőltetni a lyukas gázlót. Tegnap napvégén néhány deci vizet borítottam ki a szárából, ami amúgy nem lenne nagy ügy, csak még nincs tíz fokos a folyó.Megrázom magam, gyerünk napijegyért.Domizni fogok.Még a napijegy előtt leparkolok a hídnál, és bizony megfordul a fejembe, hogy nem lenne bolondság visszaülni, meg sem állni hazáig. Minden porcikám ágyat és forró teát kíván. Ugyan még talpon, de nyakamba már a kétnapos kihűlés összes nyavalyája. Visszaülök, irány napijegyért. Nem most viszek először valamit túlzásba, viszont most pecázhatok először idén három napon keresztül. Gyerünk.Mire visszaérek eláll.  Felejtem is gyorsan az elmúlt napok áldását. Irány a domikat keresni. Egészen másfelé, sosem szerettem egymást követően ugyanoda visszaállni, még ha a halak ott is tanyáznak.Kis bóklászás után még a nap is kisüt. Nimfákkal próbálkozok, az egyik különösen tetszik nekik……kicsit később arra is rájövök miért.Az új szakasz sokkal csendesebb, odafigyelős a peca. Óvatos cserkelés, ha bármi halra utalót látok, kivárás, többnyire egy hibátlan dobásra hagynak lehetőséget. Megéri lelassulni. Szépséges halak a jutalom cserébe…

Ebéd után ritkán látott menyiségben lepik el a folyót ezek a korai, apró kérészek. Mintha idáig mindenki várt, volna valamire. A kérészek és én, hogy megszárítkozhassunk, a domolykók pedig erre a mannára. A mannára a hosszú tél után. Végig nézhetek egy kikelést testközelből is, kivételes pillanatai ezek a legyes pecának. És a nimfa amivel eddig fogtam….Érdemes rá újból egy pillantást vetni. Valószínű már felszínre emelkedve sodródtak, csak a kikelés váratott magára még az első napsugarakig.Teljesen elbolondítják a halakat ezek az ínycsiklandó falatok. Szedés ameddig a szem ellát. Pingpong labdát is elnyelő szájak szürcsölik az alig néhány milliméteres apróságokat.Legyem inkább tegzesre hajaz, de nem akadnak fel rajta. Azért mégsem adják könnyen magukat. Pisztrángos beidegződésem, idegtépő dobálásba fullad. Néhány méterre szedés, alulról érkezek, megdobom, és kizárólag üres járatok a szedések kellős közepén. Talán a légy a hibás, cserén gondolkozok, mikor alattam szedés dobó távon. Rádobok, néhány méter után belekap a víz, csíkot húz és leszedi…És ennyi a megoldás. Lefelé, karistoljon mint a Dunán a Gurgler, és szedik. Mennyire ugyanaz és mégis mennyire eltérő tálalás. Óvatos felfelé dobás, vagy lefelé úsztatás.Késő délutánig kitartok. Mert csak a kitartás tart még vízben. Teljes testemből reszketek mire ismét lerúgom magamról a gázlót. Öltözök, nekivágok a közel négyórás útnak…Nem is gondolkozok a másnapi ébresztőn, ágyban kell maradnom. Még nem is sejtem, hogy egy teljes hét lesz belőle. Gyógyír persze mindig van. A náthára gyömbér, a kétoldali vesegyulladásra antibiotikum, a szúró gyomor panaszra pedig annyit mondtak, néhány nap múlva javulni fog, a felfázás egy súlyosabb tünete.Hát így jártam. Nem bánom. Ha ma ott állnék a parton, valószínű újra beleugranék abba lyukas gázlóba…(Köszönet Ricsinek a sok szép képért!)