Wolly

Nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út….Hm. Gondolom ezt nem az autópályás közlekedésre próbálták ráhúzni. De mivel a nem jó után elvileg jó következik a több órás autókázás pedig nálam a nem jó kategóriát súrolja így igencsak bizakodva vártam mit hoz a hétvégi kirándulás. Az elvonási tünetek valamelyest enyhültek múlthéten, azért így is sikerült naponta kétszer ránéznem a hétvégi időjárás és vízállás jelentésre. Merthogy nemcsak  kétnapos vadvízi túra volt tervben szombat vasárnapra, hanem kétnapos vadvízi túra Zsolesz barátommal. Egy ilyen túrán pedig nem kérdés, hogy a télen nem sok szerephez jutott tenkarabot kapja majd a főszerepet.Időjós nem téved, folyók a medrükben, talán a hólé is levonult már. Háromból kettő meg van. Napsütés, nem árad, viszont vészesen koszos. Nem baj, örülünk, hogy látjuk egymást, sört nyitunk, kiülünk a folyópartra élvezzük, hogy melegünk van és nem sietünk sehová.

Szerelgetés közben azonnal leakadok Zsolesz legyes dobozán. Volt tél esti unalom űzés. Válogatott tenkarás kollekció költözött a legyes dobozába. És ahogy láttam van rend és fegyelem.

Nincs kapkodás, átbogarásszuk az étlapot. Nem feltétlenül a siker záloga, de mindenképpen jó kiindulást adhat.

Tegzes a napi menü. Igyekszem nimfáim színét, méretét hozzájuk igazítani.

Aztán belekezdünk. Nem rohanunk, nincs cél. Egy ideig. Aztán az is lesz… Jó lenne már végre halat fogni. Merthogy hiába haladunk a nagykönyvben megírt csapáson, még csak kósza, véletlenszerű érdeklődőkre sem találunk. Légycserék, helycserék, minden ami itt már működött. Nimfára nedves, nedvesre kebari, sztrímerre hal. Na, végre. Nem is kicsi. Lehet nyújtózkodni a spiccbottal. Gyönyörű szivárványos.

Ma, nem kívánják a nyüveket. Megértem. Valami húsosabbra vágynak. Hát legyen. Nem egyszerű a tenkarás sztrímerezés, legalábbis nagyon rossz a megakasztott halak aránya. Egy ideig. aztán ráérzünk. Rövid a táv, látjuk a halat ahogy ráfordul. És itt a megoldás pillanata, nem vágunk be, hanem kicsit rálazítunk és amikor vissza fordul csak utána tarunk rá. Alig van lemaradt halunk.

A koszos vízben kellett a jel, az őzszőr fej pedig tette a dolgát.Wolly Mudler.

Éles váltás a nimfás betlire. Gyönyörű halakat szákolunk. Nem sokat, de gyönyörűeket. Végignimfázott részeken, szinte azonnal rámozdulnak sztrímerjeinkre az addig teljesen inaktív halak.

Jó peca, mégis furcsa. Nem is értjük. Nem baj, ez ilyen, alkalmazkodunk hozzájuk. Este felé kicsit ráununk a cincálásra. Elő ismét a nimfákat az se baj, ha nem eszik.Mély gödörbe koppanós elakadás. Bele áll botom, vízig tekeri spiccét. Centit se mozdul a fenékről, akár márna is lehetne. Föl az árok végéig, aztán vissza. Telik az idő és még mindig ismeretlen. Talán óriás sebes-latolgatom. Lassan, de elindul felfelé. Lila test körvonalazódik. Atyavilág mekkora pér. Bizony túl az ötvenen is. Kisiklik a laposra, Zsolesz megszűri. Kiakadunk, kicsit csak nézzük. Nemhogy nem fogtunk még ilyet, nem is láttunk. Felkapom egy fotóra, mehet.Ez így elég is lesz. Indulhatunk…

És végül Őnagysága.

2 hozzászólás a(z) “Wolly” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.